Containerizáció

Történelem

Korai évek

A konténerizáció a 18. század végétől kezdődően az angliai szénbányászati régiókban alakult ki. Az 1780-as évek végétől kezdve "laza ládákat" használtak a szén konténerizálására olyan helyeken, mint a Bridgewater-csatorna. Ezeket a szén uszályokra történő fel- és leszállítására használták.

Az 1830-as évekre a vasút több kontinensen is szállított konténereket, amelyeket át lehetett helyezni más közlekedési módokra. Az Egyesült Királyságban a liverpooli és manchesteri vasút volt az egyik ilyen. "Egyszerű fadobozokat, négyet egy vagonra, arra használtak, hogy szenet szállítsanak a lancashire-i bányákból Liverpoolba, ahol daruval átrakták őket a lóvontatású kocsikra". Az 1840-es évekre a fából készültek mellett már vasládákat is használtak. Az 1900-as évek elején a közúti és vasúti szállításra tervezett zárt konténeres ládákat alkalmazták.

Az Egyesült Királyságban a 20. század elejére több vasúttársaság is hasonló konténereket használt, és az 1920-as években a Railway Clearing House szabványosította az RCH konténert. Az öt vagy tíz láb hosszú, fából készült és nem rakodható, korai szabványos konténerek nagy sikert arattak.

1926 és 1947 között az Egyesült Államokban a Chicago North Shore and Milwaukee Railway a Wisconsin állambeli Milwaukee és az Illinois állambeli Chicago között szállította a teherfuvarozók és a szállítmányozók síkkocsikra rakott járműveit. A Seatrain Lines 1929-től kezdve vasúti tehervagonokat szállított tengeri hajóin New York és Kuba között.

A második világháború alatt az ausztrál hadsereg konténereket használt. Ezek a nem egymásra rakható konténerek körülbelül akkorák voltak, mint a későbbi 20 lábas ISO-konténerek, és talán főként fából készültek.

1950-es évekbeli bővítés

A második világháború vége felé az Egyesült Államok hadserege konténereket használt a szállítóhajók be- és kirakodásának felgyorsítására. A hadsereg a "transzporterek" kifejezést a terepen lévő tisztek háztartási ingóságainak szállítására használta. A "transzporter" egy 8,5 láb (2,6 m) hosszú, 6,25 láb (1,91 m) széles és 6,83 láb (2,08 m) magas, merev acélból készült, 9 000 font teherbírású, újrafelhasználható konténer volt.

A koreai háború idején a transzportert érzékeny katonai felszerelések kezelésére vizsgálták, és mivel hatékonynak bizonyult, szélesebb körű használatra is engedélyezték.

1952-ben a hadsereg a CONEX kifejezést kezdte használni, amely a "Container Express" rövidítése. Az első nagyobb CONEX-szállítmányt, amely műszaki felszereléseket és alkatrészeket tartalmazott, vasúton szállították a Georgia állambeli Columbus General Depotból a San Francisco-i kikötőbe, majd hajóval a japán Yokohamába, majd Koreába.

1955-ben Malcom McLean, egy teherfuvarozó cég tulajdonosa Keith Tantlinger mérnökkel együtt dolgozott a modern konténer kifejlesztésén. A kihívás az volt, hogy olyan szállítótartályt tervezzenek, amelyet fel lehet rakodni a hajókra, és amely hosszú tengeri utak során biztonságosan tartható. Az eredmény egy 2,4 m magas és 2,4 m széles, 2,5 mm vastag hullámos acélból készült, 3,0 m hosszú egységekben elhelyezett doboz lett.

A kialakításnak mind a négy sarkán volt egy-egy csavart zárszerkezet. Ez azt jelentette, hogy a konténer könnyen rögzíthető és darukkal emelhető volt. Miután segített McLean-nek a sikeres terv elkészítésében, Tantlinger meggyőzte őt, hogy a szabadalmaztatott terveket adja át az iparnak. Ezzel megkezdődött a hajózási konténerek nemzetközi szabványosítása.

Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma katonai felhasználásra szabványosított egy 8'×8' keresztmetszetű konténert 10' hosszúságban. Ez pontosan a McLean és Tantlinger által Nagy-Britanniában javasolt szabvány volt, és ezt gyorsan átvették szállítási célokra.

Hajózási iparági szabvány

A 8'x8'x10'-es szabványos méretnek számos változata létezik, de a konténerek használata a szállításhoz ma már világszerte elterjedt. A hajókon kívül a konténereket a nemzetközi légi szállításban a repülőgépeken is általánosan használják. A nagy vasúthálózattal rendelkező országok még mindig konténereket használnak a teherszállítás nagy részében.

Portok

A kikötők világszerte alkalmazkodtak a konténeres áruszállításhoz. A konténereket szállító hajók hatalmasak, a kikötőknek pedig mélységgel és mérettel kell rendelkezniük a hajók kikötéséhez. Kína messze a világ legnagyobb felhasználója a konténerszállításnak. A konténerhajók nem tudnak lejutni a Temzén Londonba, ezért a Suffolk partján fekvő Felixtowe-ban modern konténerkikötőt építettek. A Felixtowe-i kikötő az Egyesült Királyság legnagyobb konténerkikötője, és az Egyesült Királyság konténerszállítmányának 35%-át szállítja. Ugyanakkor csak a 29. legforgalmasabb konténerkikötő a világon.

A világ első számú konténerkikötője a kínai Sanghaj, a második Szingapúr, a harmadik pedig a hollandiai Rotterdam. Az Egyesült Államok első számú konténerkikötője Dél-Louisiana a 9. helyen áll, közvetlenül Houston előtt. Ezek a rangsorok több millió tonna alapján készültek.

A konténerek használata megnövelte a be- és kirakodás hatékonyságát. A kikötőkben a rövid távú tárolás és kezelés terén is változások történtek.