A Civil Works Administration (CWA) rövid életű, de látványos New Deal-program volt, amelyet azért hoztak létre, hogy a nagy gazdasági világválság sújtotta munkanélkülőknek gyorsan munkalehetőséget biztosítson. A kezdeményezést a New Deal részeként indították 1933 novemberében; Franklin D. Roosevelt elnök 1933. november 8-án jelentette be, és Harry L. Hopkins lett a program irányítója.

Célok és működés

A CWA célja nem elsősorban hosszú távú foglalkoztatás volt, hanem a tél folyamán gyorsan munkát és jövedelmet nyújtani azoknak, akik addig állás és megélhetés nélkül maradtak. A programot a Szövetségi Vészhelyzeti Segélyezési Hivatalból (FERA) keretei között szervezték meg, és nagyrészt építőipari és közmunkákat finanszírozott.

Munkafajták és példák

  • középületek, iskolák és kórházak építése vagy felújítása
  • utak, hidak és repülőterek kiépítése
  • parkok, játszóterek és közművek rendezése
  • csatorna- és csatornarendszerek javítása
  • helyi közösségi beruházások, mint például strandok, stadionok és közösségi központok

Eredmények és költségek

A program nagyon gyorsan bővült: a CWA működése alatt rövid időre mintegy négymillió embert foglalkoztatott, és a végén a havi költés megközelítette a 200 millió dollárt. A munkahelyek általában ideiglenesek voltak, céljuk a téli hónapok átsegítése és a családok jövedelmének biztosítása.

Kritika és lezárás

Bár a CWA gyors fellendülést eredményezett a foglalkoztatásban és sok látványos köz- és infrastrukturális beruházást hagyott maga után, a programot bírálták két fő okból:

  • költségessége és a költségvetési terhek miatti aggodalmak;
  • az, hogy a munkák sokszor rövid távúak és „ideiglenes” jelleget viseltek, ezért nem oldották meg a tartós munkanélküliséget.

Ezért a CWA-t viszonylag rövid idő után, 1934. március 31-én lezárták. A program tapasztalatai azonban hozzájárultak a későbbi, tartósabb New Deal-kezdeményezések kialakításához, például a 1935-ben létrehozott Works Progress Administration (WPA) megtervezéséhez.

Örökség

A CWA rövid működése ellenére számos fizikai jele ma is látható az Egyesült Államok városaiban és vidéki területein: iskolák, hidak, utak és parkok maradványai bizonyítják a program gyakorlati hasznát. Emellett fontos politikai és társadalmi leckét adott arról, hogyan lehet gyorsan reagálni egy súlyos gazdasági válság humanitárius következményeire.