Al Anbar (arabul: الأنبار; al-'Anbār vagy Anbar) Irak nyugati régiója. Területét tekintve Irak legnagyobb tartománya, amely Szíriával, Jordániával és Szaúd-Arábiával határos. Al Anbar túlnyomórészt szunnita muszlim arab. Fővárosa Ar Ramadi.

A tartomány neve az arab انبار, 'Anbār szóból származik, és "magtárakat" jelent, mivel ez a régió volt a Lakhmid Királyság nyugati határainak első számú kikötője. A híres szunnita teológus, Abu Hanifa an-Nu'man, aki a Hanafit, a szunnita Madh'habok (gondolkodási iskolák) egyikét fejlesztette ki, ehhez a régióhoz kötődik.

1976 előtt a tartományt Ramadi néven ismerték, 1962 előtt pedig Dulaim néven.

Földrajz

Al Anbar területe hozzávetőlegesen kb. 138 000 km², így Irak legnagyobb tartománya. A táj döntő része sivatagos és félsivatagos, de a tartomány szívében észak–déli irányban az Eufrátesz folyó völgye húzódik, ahol koncentrálódik a mezőgazdaság és a népsűrűség. Jelentős műszaki létesítmény a Haditha-gát, amely a térség egyik fontos víz- és energiaforrása.

Népesség és társadalom

Al Anbar lakossága hagyományosan túlnyomórészt szunnita arab, erős törzsi szerkezetekkel. A legnagyobb törzsek közé tartozik a Dulaim (Dulaym) nagy családja, amely történelmileg meghatározó szerepet játszott a helyi politikában és közösségi életben. A népesség nagysága nehezen becsülhető pontosan a 2000-es évek óta tartó konfliktusok és belső menekültek miatt; a háborúk előtti becslések egymilliókat, helyenként másfél–kétmilliós nagyságrendet jeleztek, míg 2014–2017 között jelentős elvándorlás és belső kitelepítés volt tapasztalható.

Főbb városok és települések

  • Ar Ramadi – a tartományi központ és adminisztratív központ.
  • Al-Fallúdža (Fallujah) – fontos város az Eufrátesz alsó folyása mentén, jelentős politikai és katonai események színtere volt az elmúlt évtizedekben.
  • Hit (Heet), Haditha, Al-Qa'im, Rawa, Anah és Rutba – további jelentős települések, amelyek stratégiai elhelyezkedésűek a határközelség, a gátak és a közlekedési utak miatt.

Történelem

Al Anbar területe ősidők óta része a mezopotámiai és arab történelemnek, stratégiai szerepet töltött be a sivatagi útvonalakon és a folyami kereskedelemben. A területet a Lakhmidokhoz és később iszlám kori intézményekhez kötődő emlékek is jellemzik (innen ered a megnevezés is). A 19–20. században az Oszmán Birodalom közigazgatási egységei közé tartozott, majd a 20. század során az iraki állam része lett; az 1960-as és 1970-es években többször változott az adminisztratív elnevezése (Dulaim, Ramadi, végül Al Anbar).

A 21. század elején, különösen a 2003-as inváziót és az azt követő években, Al Anbar a fegyveres ellenállás és az insurgencia egyik központjává vált. 2014-ben az Iszlám Állam (ISIS) jelentős területeket foglalt el a tartományban; a megszállás 2015–2017 között fokozatosan megszűnt az iraki biztonsági erők és szövetségeseik hadműveletei nyomán. Jelentős csaták szóltak Fallujáért és Ramadiért, és a konfliktus súlyos humanitárius és infrastrukturális károkat okozott.

Gazdaság és infrastruktúra

Al Anbar gazdasága elsősorban mezőgazdasági és állattenyésztési jellegű a folyó mentén, ahol öntözéssel gabona- és datolyatermesztés folyik. A sivatagos területek tradicionálisan állattartásból és nomád jellegű gazdálkodásból élnek. A tartomány határmenti fekvése miatt fontos a nemzetközi áruforgalom és a kereskedelmi útvonalak szempontjából (kapcsolódás Jordániához és Szíriához), bár a biztonsági helyzet ezeket időnként megakasztotta.

Fontos infrastrukturális elemek: a közúti főútvonalak, a határátkelők (a Jordániába vezető tranzitút különösen fontos), valamint a Haditha-gát, amely energiát és vízvisszatartást biztosít. Olajkitermelés Al Anbar területén jelen van, de nem olyan mértékben, mint Irak keleti tartományaiban; az olajipar kapacitása és fejlettsége korlátozottabb.

Jelenlegi helyzet és kilátások

A 2017 után megkezdődött helyreállítás és a biztonság konszolidálódása lehetőséget adott a visszatérésre és újjáépítésre, de a társadalmi és gazdasági kihívások továbbra is jelentősek: romok eltakarítása, lakóhelyek újjáépítése, aknamentesítés és a helyi közigazgatás megerősítése mind szükséges feladatok. A tartomány szerepe a regionális kereskedelemben és a határforgalomban továbbra is meghatározó, így a hosszabb távú stabilizáció gazdasági előnyökkel járhat.

Megjegyzés: A tartomány adatai és népességi becslései nagymértékben változtak az elmúlt évtizedek során a politikai és katonai események miatt; a fenti adatok összefoglaló jellegűek és általános képet adnak Al Anbar földrajzi, társadalmi és történelmi jellemzőiről.