Kasszandra vagy Kasszandra (görögül: Κασσάνδρα, más néven 'Alexandra') a görög mitológiában szereplő jósnő volt. Priamosz trójai király és Hekuba lánya. Nem volt Heléna ikertestvére; testvérei között azonban említik a mítoszok Hektort és Pariszt (Alexandrost). Híres volt arról, hogy előre látta a közelgő balsorsokat és tragédiákat, ám jóslatait a környezete rendre nem hitte el.
Eredete és az isteni ajándék/átok
Apollón isten megajándékozta Kasszandrát jóslás képességével, miután az ifjú lány vonzalmat mutatott iránta — a források szerint ajándék fejében várt viszonzást. Kasszandra azonban nem szerette vagy nem adta vissza ugyanazt Apollónnak; ez az elutasítás haragot váltott ki az istenből. Több változat is ismert: egyes hagyományok szerint Apollón megtagadta tőle a jóslás képességét, mások szerint megadta a jövőlátást, de elátkozta, hogy senki se higgyen neki. A mítoszok részleteiben eltérnek, de a lényege állandó: Kasszandra biztos jóslatai hiábavalók maradnak, mert senki nem fogadja el őket.
Részvétele a trójai háború eseményeiben
A trójai háborúban Kasszandra felismerte a veszélyes eseményeket és különösen a trójai falóval végrehajtott trükköt, amely végül a város bukásához vezetett. Mivel jóslatait nem vették komolyan, Trója elpusztult. A háború után sorsát nem kerülhette el: a görögök közül Agamemnón vitte magával rabszolganőként (vagy fogolyként) hazafelé, Argoszba.
Agamemnón halála és Kasszandra vége
Argoszban Kasszandra figyelmeztette Agamemnónt házassága felesége, Klütaimnésztra és szerelmének, Aegisthosznak a szándékaira; jövendölte, hogy Agamemnónt meggyilkolják. Mivel előrejelzéseit nem hitték el, Agamemnón valóban áldozatul esett, majd Kasszandra is a gyilkosság áldozatává vált. A tragikus jelenetet több ókori dráma is feldolgozza, a legismertebb talán Aiszkhülosz Agamemnón című tragédiája, amely Kasszandra alakját központi szerepben mutatja be.
Irodalmi és kulturális hatás
Kasszandra alakja az ókori irodalomban és a későbbi művészetekben is fontos szerepet kapott: görög tragédiák, római átírások, reneszánsz és modern irodalmi feldolgozások, festmények, szobrok és zeneművek őrzik alakját. A neve mára általános kifejezéssé vált: a „Kasszandra-figura” olyan személyre utal, aki helyes, előrelátó figyelmeztetéseket tesz, de ezeket mások figyelmen kívül hagyják. A pszichológiában és a köznyelvben is használatos hasonló metafora arra, hogy valaki megalapozott jóslatát vagy figyelmeztetését elutasítják.
Lykrophon és az "Alexandra"
Lykrophon Alexandra című műve Kasszandra alakját dolgozza fel epikus-jellegű, költői formában. A költő (Lykrophon néven ismert) egyetlen, erre a műre visszavezetett művével vált ismertté; a költeményt i. e. 196 és 190 körülre szokták datálni. A mű mintegy 1474 sorból áll, és jambikus triméterben íródott — ez a forma a görög drámairodalomban is gyakori. Az Alexandra (más néven Cassandra-uen) szövege nehéz és allegorikus nyelvű, sok mitológiai és prófétikus képet tartalmaz, ezért hosszú elemző hagyománya alakult ki a hozzátartozó kommentárokkal.
Kasszandra alakja így egyszerre mitikus tragikus figura és irodalmi archetípus: története a hatalom, a hitetlenség és a meg nem hallgatottság örök témáit érinti.
