A Cancioneiro Geral (azaz "Az általános énekeskönyv") a portugál költészet antológiája (gyűjteménye), amelyet a költő Garcia de Resende (1470-1536) rendezett. A könyvet 1516-ban adták ki. A 15. és 16. századi portugál szerzők verseit tartalmazza. Ez volt a portugál költészet legnagyobb gyűjteménye, amelyet többnyire portugálul, de kasztíliai nyelven is írtak. Mintegy 1000 verset tartalmaz 286 szerzőtől, és sokféle témát ölel fel. A kora újkori portugál költészet történetének fő forrása, mivel ez volt az első Portugáliában nyomtatott versgyűjtemény, és a korabeli költészet fő tárháza. A könyvet 1846-ban Stuttgartban adták ki újra. Eduard Heinrich von Kausler szerkesztette. Francisco de Sá de Miranda versei bekerültek a Cancioneiro Geralba. A Cancioneiro Geral a Carmina Buranához vagy a Tottel's Miscellanyhoz hasonlítható.
A daloskönyv a korábban megjelent kasztíliai verseskötetek mintájára készült, mint például Baena 1445-ös daloskönyve és Hernando del Castillo 1511-ben kiadott általános daloskönyve. Garcia de Resende (1470–1536 körül), aki költő, krónikás és udvari ember volt I. D. Manuel udvarában, 286 szerző közel ezer versét gyűjtötte össze, amelyek közül mintegy 150-et kasztíliai nyelven, a többit portugálul írták. A versek keletkezési ideje a tizenötödik század közepétől a tizenhatodik század elejéig terjed. Az 1511-es kasztíliai énekeskönyvvel ellentétben a portugál mű versei nem témák szerint vannak elrendezve; a szerkesztés inkább a gyűjtői és udvari logikát tükrözi, és lehetővé teszi, hogy a különböző műfajok és szerzők közvetlenül egymás mellé kerüljenek.
Szerkezet és műfajok
Resende művét először 1516-ban adták ki, Hermão de Campos műhelyében, és János hercegnek, a későbbi III. portugál Jánosnak ajánlotta. A kötetben szereplő versek témái és műfajai igen változatosak; tükrözik a királyi udvar életét és a kor irodalmi ízlését. Jellemző műfajok és témák:
- udvari és szerelmi dalok (courtly lyrics),
- elegiák és melankolikus hangú versek,
- vallásos himnuszok és istenes versek,
- ünnepi, dicsőítő és alkalmi költemények (pl. udvari ceremóniákhoz kapcsolódva),
- epikai kísérletek és rövidebb narratív darabok,
- epigrammák, lampoonok és társadalmi-udvari megjegyzések.
Ezek a műfajok együtt adják a kötet gazdag, sokszínű képét, amely egyszerre forrása a költészeti formáknak és az udvari kultúráról, viselkedésről szóló történeti ismereteknek.
Formai jellegzetességek és nyelv
A Cancioneiro Geral versei eltérnek a középkori trubadúr hagyománytól abban, hogy nem kizárólag előadásra, éneklésre készültek: a versek önálló irodalmi szövegekként is megállnak. A ritmus és a zenei hatás itt legtöbbször a szavak hangzásából, a versszakok és sorok szervezéséből, a rímek és alliterációk használatából ered. A portugál költészetben gyakori metrikai formák között szerepel a redondilha (öt- vagy hétszótagos sorok), továbbá különféle szabályos strófasémák és rímszerkezetek.
Nyelvileg a gyűjtemény fontos dokumentuma a kasztíliai (spanyol) és a portugál együttélésének az Ibériai-félszigeten: több szerző kasztíliai nyelven írt versei bekerültek a kötetbe, ami a kétnyelvű irodalmi közegre és a kulturális kapcsolatokra mutat rá. Szintén jól látható a közép- és újlatin portugál nyelv fejlődése a tizenötödik és tizenhatodik század fordulóján.
Kéziratok, kiadások és hatás
A Cancioneiro történetének forrásai közé tartoznak Resende korabeli gyűjtései és a korai nyomtatott kiadás 1516-ból. Az antológia tudományos és irodalomtörténeti jelentősége óriási: a kötet az egyik legfontosabb elsődleges forrás a kora újkori portugál líra kutatásához, valamint a palotai udvari kultúra és társadalmi kapcsolatok tanulmányozásához. A gyűjtemény újbóli kiadása 1846-ban Stuttgartban szélesebb európai figyelmet hozott a szövegnek; az újabb kritikai kiadások és tanulmányok később tovább finomították a mű szövegkritikáját és értelmezését.
A könyv szerzőinek sorában találjuk többek között João Roiz de Castel-Branco-t, Sá de Mirandát, Bernardim Ribeiro-t és maga Garcia de Resende-et is. A gyűjtemény hatása túlmutat a kortársakon: összehasonlítható más kultúrák antológiáival (például a Carmina Burana vagy a Tottel's Miscellany), és alapvető forrás maradt a későbbi portugál reneszánsz irodalom és a nyelvtörténet kutatásában.
Összefoglalva: a Cancioneiro Geral nélkülözhetetlen dokumentuma a portugál irodalom történetének, amely egyszerre gyűjteménye a palotai költészetnek és tágabb forrás a nyelv, a műfajok és a kulturális átmenetek tanulmányozásához.
