Carmina Burana – a Codex Buranus: középkori latin és középfelnémet versgyűjtemény
Carmina Burana – Codex Buranus: középkori latin és középfelnémet versgyűjtemény; erkölcsi, szerelmi és ivóénekek, rekonstruálható dallamok és Orff világhírű feldolgozása.
Carmina Burana a 11. és 12. század környékéről származó, középkori vers- és dalgyűjtemény elterjedt neve. A kéziratban mintegy 240–254 szöveg található; többségük latinul íródott, emellett több középfelnémet nyelvű darab is szerepel, és előfordulnak rövidebb részletek más nyelvekből is. A költemények tematikája sokrétű: jelentős részük erkölcsi vagy szatirikus hangvételű, foglalkoznak a szerencsével és bukással, gyakran ironizálnak az egyházi és világi hatalmon; emellett találhatók tavaszról és szerelemről szóló dalok, ivóénekek, minnesang-hoz közelálló szerelmi költemények, valamint rövidebb színpadi, parodisztikus jelenetek is. A szerzők többsége ismeretlen; sok verset a vándorló diák- és klerikuscsoportokhoz, az úgynevezett goliardokhoz szoktak kötni.
Tartalom, forma és zene
A költemények közt életképek, elméleti elmélkedések és nyelvi játékok egyaránt megtalálhatók. Némelyik vers rövid kórus-, illetve refrénszerkezetű, mások lírai vagy didaktikus formát követnek. Számos tétel kísérő zenei jelzést tartalmaz: a kéziratban neumatikus notációval feljegyzett dallamok vannak, amelyek alapján bizonyos művek rekonstruálhatók, ám sok dallam töredékes vagy csak dallamvázlatot ad meg, így a pontos előadás módja részben a modern kutatás és rekonstruáló munka eredménye.
A kézirat eredete és sorsa
A szövegeket a mai ismeret szerint a 13. század elején, körülbelül 1230 körül írták le. A kutatók vitatnak a keletkezés pontos helyéről: az egyik nézet szerint egy stájerországi apátságban mások szerint a Brixen környékén tevékenykedő műhelyben készült. A kéziratot Johann Christoph von Aretin fedezte fel 1803-ban a benediktbeuerni apátság leltárában; ezt követően került át a mai helyére, a müncheni Bajor Állami Könyvtárba, ahol Codex Buranus (clm 4660/4660a) jelzettel őrzik. A kéziratot díszített iniciálék és néhány zenei bejegyzés jellemzik; állapota részben hiányos, ezért a szövegek és dallamok teljes rekonstruálása gyakran szövegkritikai és zenei elemzést igényel.
Johann Andreas Schmeller volt az, aki a kézirat anyagát rendezte és Carmina Burana - Lieder aus Benediktbeuern címmel kiadta (a kiadás a 19. század közepén jelent meg), így tette a gyűjteményt szélesebb körben ismertté.
Zenei feldolgozások és kulturális hatás
A legismertebb modern feldolgozás Carl Orff nevéhez fűződik: ő 24 verset választott ki a kéziratból, és saját zenét írt hozzájuk, melyet egyszerű, erőteljes ritmikai megoldásokkal és nagy kórusra, zenekarra, valamint szólistákra komponált effektusokkal valósított meg. Orff művét 1937-ben mutatták be elsőként a Frankfurt am Main-i Operaházban, és hamarosan világszerte népszerűvé vált. A komponista az általa választott darabokat három nagy részbe rendezte (a Fortuna-tilalom, a tavasz/szerelem és a kocsmai jelenetek témái köré), és az egész népszerű, szcenikus kantátává formálta. A keletkezett műsorfüzérből különösen a nyitó, „O Fortuna” kórusrész vált ikonikussá.
Orff később két, a Carmina Burana-hoz tematikailag kapcsolódó egységet is szerzett: a Catulli Carmina (1943 körül) és a Trionfo di Afrodite (1953 körül) című munkákat; ezeket együtt gyakran a Trionfi triadjaként említik. Mindazonáltal a koncertéletben a teljes Trionfi-t ritkábban adják elő, mint magát a Carmina Buranát.
Tudományos és előadói kutatások
A Codex Buranus azóta sem pusztán zenei forrás: irodalomtörténeti, nyelvészeti és kulturális történeti kutatások fontos alapját képezi, hiszen ritka képet ad a középkori szekuláris líra témáiról és előadásgyakorlatáról. A dallamok rekonstruálására, a szövegek kritikai kiadására és a művek előadói hagyományára vonatkozó munkák folyamatosan bővítik ismereteinket, és új megvilágításba helyezik a kéziratot mind tudományos, mind előadóművészi aspektusból.
A Carmina Burana tehát egyszerre középkori kórkép – sokszínű témáival és hangnemével – és élő kulturális forrás, amely a modern zenei feldolgozások révén ma is nagy hatással van a közönségre.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Carmina Burana?
V: A Carmina Burana egy 11. és 12. századi szöveggyűjtemény, amely több mint 240 latin és középfelnémet nyelven írt szöveget tartalmaz. A szövegek többsége erkölcsi vagy szatirikus jellegű, néhány a tavaszról, szerelemről és ivóénekekről szól.
K: Hol fedezték fel a szövegeket?
V: A szövegeket Johann Christoph von Aretin fedezte fel 1803-ban a benediktbeuerni apátságban.
K: Hol vannak most?
V: Jelenleg a müncheni Bajor Állami Könyvtárban találhatók clm 4660/4660a szignóval.
K: Ki szerkesztette őket?
V: Johann Andreas Schmeller szerkesztette és adta ki őket Carmina Burana - Lieder aus Benediktbeuern címmel.
K: Ki írt hozzájuk zenét?
V: Carl Orff írt zenét 24 darabhoz Carmina Burana néven.
K: Mikor adták elő először?
V: 1937-ben mutatták be először a Frankfurt am Main-i Operaházban.
K: Milyen más műveket készített Carl Orff ehhez a gyűjteményhez kapcsolódóan?
V: Készítette a Catulli Carmina és a Trionfo di Afrodite című műveket is, amelyeket Trionfi néven egyesített, és amelyeket sokkal kevesebbet játszanak, mint csak a Carmina Burana-t önmagában.
Keres