Wasting Light a Foo Fighters amerikai rockegyüttes hetedik stúdióalbuma. A lemez 2011. április 12-én jelent meg a Roswell és az RCA Records gondozásában. Az The Colour and the Shape (1997) óta ez volt az első Foo Fighters-album, amelyen Pat Smear gitáros is közreműködött tagként; az Echoes, Silence, Patience & Grace (2007) című albumon vendégként szerepelt.

Felvétel és produkció

Az album készítésekor a zenekar szándékosan elvetette a digitális felvételt: azt szerették volna, hogy a hangzás közelebb álljon az első lemezeik nyers, élő jellegéhez. Az albumot a Dave Grohl garázsában rögzítették, a ház a kaliforniai Encino-ban volt. A munkafolyamat jellemzője volt az analóg szemlélet: a felvételeket klasszikus, szalagra történő módszerekkel készítették, az eszközök és a beállítások analóg jellegét előtérbe helyezve, így a szerkesztési lehetőségek korlátozottabbak voltak a digitális munkafolyamathoz képest. A zenekar több hétig, gyakorlatilag három hetet töltött azzal, hogy a dalokat alaposan begyakorolják, mert analóg berendezéssel történő felvétel után a hibák javítása sokkal nehezebb.

A producere Butch Vig volt. Vig korábban, 1991–1992-ben már dolgozott együtt Grohl-lal a Nirvana Nevermind című albumán; a közös munka ezúttal is a zenekar élő energiájának visszaadására törekedett. A felvételek során törekedtek arra, hogy a zenészek egyszerre, a teremben játsszanak, így a felvételeknek organikus, koncertszerű dinamika és súlyosság adódott.

Közreműködők és vendégek

Az albumon a zenekar tagjai mellett több vendég is feltűnik: olyan előadók adtak hangot külön dalokban, mint Bob Mould, Krist Novoselic, Jessy Greene, Rami Jaffee és Fee Waybill. A fő felállás változatlanul a következőkből állt:

  • Dave Grohl – ének, gitár
  • Nate Mendel – basszusgitár
  • Pat Smear – gitár
  • Taylor Hawkins – dob, vokál
  • Chris Shiflett – gitár

Kiadás, kislemezek és slágerlisták

Az albumról összesen hat kislemez jelent meg. A legsikeresebb közülük a "Rope" volt: ez a dal rögtön az első helyre került a Billboard Rock Songs listáján, és ezzel az egyik leggyorsabban felszökő sláger lett a zenekar pályafutásában. A Wasting Light emellett tizenkét ország albumlistájának élére került, és világszerte jelentős eladási mutatókat ért el.

Fogadtatás és díjak

A kritikusok többsége kedvezően fogadta az albumot: különösen dicsérték a korral harmonizáló, mégis friss produkciót és a dalok szerkezetét, hangulatát. A visszhang szerint a lemez visszavezette a Foo Fighterst a nyersebb, rockosabb hangzás felé anélkül, hogy a dalírás minőségét feláldozták volna.

A Wasting Light 2012-ben négy Grammy-díjat nyert, köztük a legjobb rockalbumnak járó díjat, ami tovább erősítette az album nemzetközi elismertségét.

Hatás és örökség

A Wasting Light gyakran emlegetik a Foo Fighters pályájának egyik fordulópontjaként: a visszatérés az analóg munkamódszerekhez és az élő játék hangsúlyozása sikeresen ötvözte a klasszikus rockenergiát a korszerű dalírással. Sok rajongó és szakértő a lemezt a zenekar „visszatérésének” tekinti, amely megerősítette a Foo Fighters helyét a kortárs rock élmezőnyében.