Bromát: definíció, előállítás, tulajdonságok és egészségügyi kockázatok
Bromát: mi az, hogyan képződik és milyen kémiai tulajdonságai vannak — rákkeltő kockázatok, vízkezelés, megelőzés és szabályozás egy áttekintésben.
A bromát a BrO3- képlettel jelölt anion, vagyis egy ion. A benne lévő brómot +5-ös oxidációs állapotban tartalmazza. A bromátok általában gyakoribbak, mint az hipobromitok, a perbrómátok és a brómitok. Több bromát-só ismert; például a nátrium-bromát tipikus fehér, vízben jól oldódó kristályos vegyület. A bromátok erős oxidálószerek, reakcióképességük miatt fontosak mind a laboratóriumi, mind ipari környezetben.
Előállítás
A bromátok többféle úton előállíthatók:
- Oxidáció: a természetes és ipari gyakorlatban leggyakrabban bromidok ózonnal történő oxidációjával keletkeznek; ez a folyamat például vizes rendszerekben (ivóvíz, uszodavíz) fontos.
- Elektrolízis: forró brómoldat elektrolízisével is készíthetők bromátok.
- Diszproporcionálás: bróm reakciója lúgos oldatban, például bróm + kálium-hidroxid, során részben bromid és részben bromát keletkezik (egyszerűsítve: KBr + KBrO3 keletkezése).
- Kémiai oxidálószerek: bizonyos oxidálószerek, például a klór-dioxid napfényben bromiddal reakcióba lépve brómátot hozhat létre.
- Más módszerek: a brómsav és bázis reakciójával szintén előállíthatók bromát-sók.
Fizikai és kémiai tulajdonságok
- A bromát-ion színtelen, oldatban stabilan jelen lehet.
- A bromát-sók (például nátrium- vagy kálium-bromát) általában fehér, kristályos anyagok, jó vízoldékonysággal.
- Erős oxidálószerként képesek más ionokat vagy szerves anyagokat oxidálni (pl. jodidot joddá oxidálják), ezért reaktívak és potenciálisan veszélyesek szerves anyagokkal érintkezve.
- Hő és erős redukálószerek hatására bomolhatnak, csökkentve oxidáló képességüket.
Felhasználás
Bromátokat ipari és laboratóriumi környezetben használnak oxidálószerként, valamint egyes speciális folyamatokban, például szintézisekben. Egyes országokban a kálium-bromát (potassium bromate) kenésjavítóként (dough improver) volt használatos lisztipari termékekben, mert elősegítette a tészta jobb szerkezetét és színt adott a sütés után. Ezt a gyakorlatot azonban sok helyen betiltották a potenciális egészségügyi kockázatok miatt.
Egészségügyi kockázatok és környezeti vonatkozások
Bromátok toxikusak lehetnek: akut expozíció hányást, hasmenést, gyomor-bélrendszeri irritációt és vesekárosodást okozhat. Hosszú távú kitettségre vonatkozóan a bromátok mutagén és rákkeltő hatásával kapcsolatos bizonyítékok miatt óvatosság indokolt; egyes szervezetek szerint a bromátok rákkeltő lehetnek (IARC, EPA osztályozásokról és a nemzetközi értékelésekről eltérő részletek találhatók a szakirodalomban).
Speciálisan:
- Rákkeltő potenciál: állatvizsgálatokban a bromátok daganatkeltő hatást mutattak, emiatt több ország szigorúan szabályozza vagy betiltotta a bromátok élelmiszeripari használatát és korlátozza a megengedett koncentrációt az ivóvízben.
- Krónikus hatások: veseműködési zavarok, a belső szervek károsodása és genetikai károsodás lehetséges hosszabb expozíció esetén.
- Környezeti szempontok: vizes környezetben bromátok képződése befolyásolhatja az ökoszisztémát, és a vízi élőlényekre nézve toxikus lehet.
Előfordulás vízkezelésben és élelmiszerekben
Bromátok leggyakrabban akkor keletkeznek, ha vizes rendszerekben jelenlévő bromidok ózonnal vagy bizonyos klórozó eljárásokkal érintkeznek. Emiatt ozonizálás alkalmazásakor különösen figyelni kell a bromátképződésre. Élelmiszerekben (például kenyérben) a kálium-bromát használata maradékok formájában egészségügyi kockázatot jelenthet, ezért sok országban tiltott.
Szabályozás, határértékek és megelőzés
- Nemzetközi és nemzeti szervezetek (pl. WHO, EU, EPA) irányelveket és határértékeket állapítanak meg az ivóvíz bromát-tartalmára; tipikus érték a 10 µg/l (10 ppb) körüli határérték, de a pontos szabályozás országonként változik.
- Sok ország betiltotta a kálium-bromát élelmiszeripari használatát; ahol használata megengedett, általában szigorú maradékmentességi előírások vannak.
- Vízkezelésnél megelőző intézkedések közé tartozik a bromid-források csökkentése, az ózonadagolás optimalizálása, alternatív fertőtlenítési módszerek alkalmazása, továbbá a képződött bromát eltávolítása vagy redukálása.
Mérése és eltávolítása
Bromát kimutatására és mennyiségének ellenőrzésére ionkromatográfiát, spektrofotometriás módszereket és más analitikai eljárásokat alkalmaznak. Az eltávolítás vagy csökkentés lehetséges módszerei:
- Előkezelés és megelőzés: bromid csökkentése a forrásnál, az ózon adagolásának csökkentése vagy alternatív fertőtlenítők használata.
- Kémiai redukció: például kén-dioxid/szulfitok, hidrogén-peroxid bizonyos körülmények között vissza tudják redukálni a bromátot bromiddá.
- Fizikai eltávolítás: fordított ozmózis (RO), nanofiltráció és ioncsere rendszerek hatékonyan képesek bromátot eltávolítani az ivóvízből.
- Aktív szén: általában nem hatékony bromát közvetlen eltávolítására, mivel a bromát ion formájában kevésbé adszorálódik.
Biztonsági óvintézkedések
Tárolás: bromát-sókat oxidálószerként kell kezelni: száraz, hűvös, jól szellőztetett helyen, gyúlékony és szerves anyagoktól távol kell tartani. Kerülni kell a kontaktust redukáló szerekkel.
Munkahelyi óvintézkedések: védőkesztyű, szemvédelem és megfelelő légzésvédelem ajánlott porral vagy magas koncentrációjú oldatokkal való munka esetén. Véletlen lenyelés vagy bőrrel/szemmel való érintkezés esetén azonnali orvosi ellátás javasolt.
Összefoglalva: a bromátok (BrO3-) erős oxidálószerek, amelyek ipari jelentőségűek lehetnek, ugyanakkor toxikusak és rákkeltő potenciállal bírhatnak. Keletkezésük és előfordulásuk különösen fontos a vízkezelésnél és élelmiszeripari felhasználásnál, ezért a megelőzésre, a monitoringra és a szabályozásra kiemelt figyelmet fordítanak.
Kapcsolódó oldalak
- Brómsav
Kérdések és válaszok
K: Mi az a bromát?
V: A bromát a BrO3- kémiai képletű ion, amely a brómot +5-ös oxidációs állapotban tartalmazza.
K: Mi a példa a bromátra?
V: A bromátra példa a nátrium-bromát.
K: Hogyan készülnek a brómátok?
V: A bromátok előállíthatók bromidok ózonnal való reakciójával, forró bromidoldat elektrolízisével, kálium-hidroxid és bróm reakciójával, vagy brómsav és bázis reakciójával.
K: Milyen tulajdonságokkal rendelkeznek a brómátok?
V: A bromátok erős oxidálószerek, és gyakoribbak, mint a hipobromitok, a perbrómátok és a brómitok.
K: Hogyan reagálhat a klór-dioxid a brómmal?
V: A klór-dioxid napfényben bromiddal reakcióba lépve bromátot képezhet.
K: Biztonságos a bromát fogyasztása?
V: A bromát rákkeltő lehet, és néha a túl sok bromátot tartalmazó víztől meg kell szabadulni.
K: Hogy hívják a kálium-hidroxid és a bróm reakciójának módszerét?
V: A kálium-hidroxid brómmal való reakciójának módszerét, amelynek során bromid és brómát keletkezik, brómát-előállítási módszernek nevezik.
Keres