Dame Margot Fonteyn DBE (született Peggy Hookham, Reigate, Surrey, 1919. május 18. – Panama City, 1991. február 21.) angol balerina, akit széles körben minden idők egyik legnagyobb klasszikus balett-táncosnőjeként tartanak számon. Karakteres technikája, kifinomult vonalai és kifejező színpadi jelenléte hosszú távon meghatározta a 20. századi klaszszikus balett értelmezését.

Korai élet és képzés

Peggy Hookham korán, gyerekként kezdett táncolni; a későbbi művésznevet, Margot Fonteyn-t tinédzserként vette fel. Az oktatását a brit balettiskolai hagyományokhoz kötődő intézményekben kapta, a Sadler's Wells–Royal Ballet környezetében tanult, és szoros szakmai kapcsolatba került olyan kulcsfigurákkal, mint Dame Ninette de Valois. Alapvető technikai és művészi képzésének köszönhetően hamar a Királyi Balett (Royal Ballet) meghatározó tagja lett.

Kari pálya és művészi profil

Egész pályafutását a Royal Ballet táncosaként töltötte; szerepei között egyaránt megtalálhatók a nagy klasszikus balettek (például Giselle, Hattyúk tava, Csipkerózsika) és a korabeli koreográfusok munkái. Művészetét gyakran jellemezték tiszta, szervezett technikával, lírai vonalakkal és erős drámai érzékkel. Szoros együttműködést folytatott a korszak jelentős koreográfusaival, akik számára több új szerepet is alkotott.

Végül II. Erzsébet királynő a társulat Prima Ballerina Assolutájává nevezte ki – ez a rang rendkívüli elismerés a táncművészetben, amelyet csak kevesen viselnek. Ezen felül Fonteyn kinevezése a Brit Birodalom parancsnokának (Dame commander of the British Empire) egyike volt a magas állami kitüntetéseknek; ez a lovagi cím női megfelelője.

Nurejev és a késői, új virágkor

Pályafutása 1960 körül már sokak szerint véget érőben volt, amikor sorsfordító partnerséget kötött a fiatal, a Szovjetunióból megszökött Rudolf Nurejevbel. A híres duó munkakapcsolata a 1960-as évek elején alakult ki, és fellángolta Fonteyn késői karrierjét: a kettős energiája és színpadi kémiai kölcsönhatása új közönségrétegeket nyert meg a klasszikus balettnek, és a párt gyakran „a balett történetének leghíresebb társulásának” nevezték. p188

Magánélet és házasság

1955-ben feleségül ment egy panamai politikushoz, Roberto Arias-hoz. Tíz évvel később férjét merénylet érte; a családi tragédia és a vele járó gondozási feladatok miatt Fonteyn folytatta a táncot részben azért is, hogy anyagi forrásokat biztosítson a férfi gyógykezelésére és fenntartására. A házasságuk nem volt boldog – a férfinak volt szeretője –, de hivatalosan együtt maradtak férje 1989-ben bekövetkezett haláláig.

Visszavonulás, utolsó évek és örökség

Fonteyn hosszú pályafutása során rendkívül ritkán hagyta abba a fellépést: 1979-ig, közel 60 éves koráig rendszeresen táncolt, ami példa nélküli kitartást és művészi állóképességet mutat. Halála 1991-ben, Panama City-ben következett be. Emlékét világszerte tisztelik: felvételei, korabeli kritikák és tanítványai tovább éltetik technikáját és művészi felfogását. Fonteyn nevét ma is a klasszikus balett egyik legnagyobb ikonjaként emlegetik, akinek pályafutása és közszereplése jelentős mértékben hozzájárult a táncművészet népszerűsítéséhez a 20. században.

Főbb jellemzők röviden

  • Korszakos klasszikus balettművész, hosszú és kiemelkedő hivatásos pályafutás.
  • Hosszú ideig a Royal Ballet vezető alakja, majd Prima Ballerina Assoluta címmel kitüntetett művész.
  • Híres partnerségek: korábban Michael Somes-szal, később Rudolf Nurejev-vel.
  • Életét személyes drámák is kísérték; házassága a panamai politikussal, valamint a későbbi ápolási feladatok is befolyásolták karrierjét.