Steven Chu (született 1948. február 28-án) amerikai fizikus, akit leginkább az atomok lézeres hűtésével és csapdába ejtésével kapcsolatos alapkutatásai tettek világhírűvé. Ezeket a kutatásokat részben a Bell Labs-ben és később egyetemi laboratóriumokban végezte, és munkájáért 1997-ben fizikai Nobel-díjat kapott Claude Cohen-Tannoudji és William Daniel Phillips tudóstársaival együtt. A Nobel-díjas eredmények kulcsfogalmai közé tartozik a lézerek által létrehozott „optikai molyhos” (optical molasses) és a mágneses-optikai csapda (magneto-optical trap), melyek lehetővé tették atomok rendkívüli lassítását és pontos vizsgálatát.
Chu az első Nobel-díjas és a második kínai-amerikai, aki az Egyesült Államok kabinetjének tagja. Az Egyesült Államok 12. energiaügyi minisztere volt 2009 és 2013 között az Obama-kormányban. Minisztersége alatt kiemelt figyelmet fordított az energiatechnológiák kutatására és fejlesztésére, az energiahatékonyság növelésére, illetve a megújuló energiaforrások és a korszerű nukleáris technológiák támogatására. Aktívan támogatta az ARPA-E (Advanced Research Projects Agency–Energy) létrehozását és az alapkutatás erőteljesebb szerepét az energiaátmenetben.
A kutatói pálya mellett Chu hosszú időn át tevékenykedett az akadémiai világban: mielőtt az Egyesült Államok energiaügyi minisztere lett, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) fizika, valamint molekuláris és sejtbiológia professzora volt, és egyben a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium igazgatójaként is dolgozott. Korábban a Stanford Egyetemen is volt fizikaprofesszor. Tudományos munkássága mellett gyakran lépett fel az energia- és éghajlatpolitika közéleti vitáiban is.
Chu erőteljesen érvelt az alternatív energiaforrások és az atomenergia fejlesztése mellett, mert szerinte ezek fontos eszközök lehetnek az éghajlatváltozás lassításában. Emellett olyan ötleteket is népszerűsített, mint a „glükózgazdaság” (a globális szállításra alapozott, alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldások), amelyben trópusi növényekből származó glükózt használnának energiahordozóként — hasonlóan ahhoz, ahogyan ma az olajat.
Pályafutása során Chu számos díjat és elismerést kapott, és tagja a nemzetközi tudományos közösség több vezető szervezetének. Minisztersége után visszatért az akadémiai és kutatói munkához, tudományos közéleti szerepvállalását pedig tovább folytatta: publikációkkal, előadásokkal és tanácsadással segíti az energia-, klíma- és alapkutatási kezdeményezéseket. Munkássága egyszerre jellemzi a kísérleti fizika mély elkötelezettsége és a gyakorlati energia-politikai törekvések támogatása.
