Philip Showalter Hench (1896. február 28. - 1965. március 30.) amerikai orvos, a reumatológia egyik úttörője. Hench 1950-ben elnyerte az élettani vagy orvosi Nobel-díjat. A díjat a Mayo Klinika munkatársával, Edward Calvin Kendall-lal és Tadeus Reichstein svájci kémikussal együtt kapták, a kortizon hormon felfedezéséért és annak a reumás ízületi gyulladás kezelésére való alkalmazásáért. Munkájuk forradalmasította a gyulladásos betegségek tüneti kezelését, és megnyitotta az utat a szteroidok orvosi használata előtt.
Korai élet és tanulmányok
Hench a pennsylvaniai Eastonban született. Tanulmányait a Lafayette College-ban végezte, majd orvosi képesítését az Egyesült Államok hadseregének orvosi karán és a Pittsburghi Egyetemen szerezte. Fiatal orvosként a gyakorlati klinikai munkában és a betegellátásban szerzett tapasztalatok később meghatározóak voltak tudományos pályafutásához.
Mayo Klinika és kutatói tevékenység
Hench 1923-ban kezdett el dolgozni a Mayo Klinikán, ahol később a reumatológiai osztály vezetője lett. Klinikusként és kutatóként egyaránt foglalkozott a gyulladásos ízületi betegségekkel, különös tekintettel a rheumatoid arthritisre. Megfigyelései és klinikai tapasztalatai vezettek ahhoz a felismeréshez, hogy bizonyos endokrin (hormonális) állapotok befolyásolhatják a betegség kimenetelét — ez indította el az együttműködést Kendall és Reichstein kémiai munkájával.
A kutatómunka során Kendall izolálta és jellemezte az adrenális kéreg hormonjaihoz kapcsolódó anyagokat, Reichstein pedig kémiai úton foglalkozott ezekkel a vegyületekkel. Hench klinikai próbákat végzett, és az 1940-es évek végén tett tapasztalatai alapján a kortizon és rokon vegyületek alkalmazása gyors, látványos javulást eredményezett egyes reumás betegek állapotában. Ez a klinikai siker alapozta meg a szteroidok széles körű orvosi alkalmazását.
Hatás, örökség és későbbi élet
Hench munkája jelentősen javította a reumás ízületi gyulladásban szenvedők életminőségét, és alapvető irányt adott a gyulladásos betegségek kezelésének. A kortizon felfedezése és alkalmazása ugyanakkor ráirányította a figyelmet a szteroidok hatásmechanizmusára és mellékhatásaira is, ami későbbi kutatásoknak és óvatosabb klinikai alkalmazásnak adott alapot.
Élete során Hench több klinikai közleményt és tanulmányt publikált, szakmai körökben nagy tiszteletnek örvendett. Nobel-díja mellett munkásságát a reumatológia és a belgyógyászat területén széles körben elismerték. 1965-ben hunyt el; öröksége ma is él a gyulladásos betegek kezelésében és a steroidterápia alapelveiben.
Fontos megjegyzés: Hench, Kendall és Reichstein közös munkája nemcsak egy gyógyszer felfedezését jelenti, hanem egy új szemléletmód — az endokrin hatások klinikai jelentőségének — felismerését is, amely hosszú távon alapja lett a modern reumatológiának és a gyulladás elleni terápiáknak.