Melvin Jerome "Mel" Blanc (1908. május 30. - 1989. július 10.) amerikai szinkronszínész, rádiós személyiség és komikus. Az Ezer hang embere becenévre hallgatott, és leginkább a Looney Tunes és a Hanna-Barbera rajzfilmekben használt hangjairól ismert.

Blanc 1908. május 30-án született a kaliforniai San Franciscóban. Tanulmányait a San Franciscó-i Lincoln High Schoolban végezte. 1933-tól 1989-ben bekövetkezett haláláig Estelle Rosenbaum felesége volt. Egy fia született, Noel Blanc. Blanc 1989. július 10-én, 81 éves korában szívbetegségben halt meg.

Pályafutás és legismertebb szerepek

Mel Blanc pályafutása a rádióban indult, majd a 1930-as évektől kezdve a rajzfilmek világában vált nemzetközileg ismertté. Hosszan dolgozott a Warner Bros. animációs részlegénél (Leon Schlesinger Productions), és szinte egyedül adta a hangját a stúdió legismertebb figuráinak. Jellegzetes, könnyen felismerhető hangjai és a szerepek közötti gyors váltás képessége tette őt egyedülállóvá.

Legismertebb karakterei közé tartoznak:

  • Bugs Bunny („What's up, Doc?”-szállóige)
  • Daffy Duck
  • Porky Pig (a dadogás hangja)
  • Tweety és Sylvester
  • Yosemite Sam
  • Foghorn Leghorn
  • Marvin the Martian
  • Pepé Le Pew
  • Tasmanian Devil (Taz) és Speedy Gonzales
  • és sok más,, kisebb-nagyobb figura a Looney Tunes-univerzumból.

Emellett Blanc több Hanna-Barbera-produkcióban is hallható volt, és vendégként szerepelt rádió‑ és televíziós műsorokban, például Jack Benny és más kortársak programjaiban. Hangját reklámokban, játékokban és későbbi televíziós adaptációkban is felhasználták.

Stílus, technika és munkamódszer

Blanc különleges tehetsége abban állt, hogy rendkívül széles hangterjedelmmel és nagy hangváltoztatási készséggel rendelkezett: képes volt egyetlen jelenetben rögtön váltani több teljesen eltérő karakter között. Hangját gyakran finomította dialektusokkal, akcentusokkal, és humoros vokális effektusokkal. Gyakran improvizált, így sok klasszikus poén és beszólás az ő pillanatnyi ötleteiből született.

Személyes élet, baleset és későbbi évek

Blanc magánéletében hosszú házasságot élt Estelle Rosenbaum-pal; egyetlen gyermeke, Noel Blanc szintén a hangművészetben tevékenykedett. 1961-ben súlyos autóbalesetet szenvedett, amelyből hosszú rehabilitáció után tért vissza a munkához — ez az időszak nagy erőfeszítést igényelt tőle és családjától. Karrierje során végig aktív maradt: stúdiómunkákat vállalt, és továbbra is újabb produkciókban adta hangját egészen haláláig.

Örökség és elismerések

Mel Blanc a szinkronszínészet egyik legbefolyásosabb alakjává vált; ezért a „The Man of a Thousand Voices” (az „Ezer hang embere”) becenév ragadt rá. Hatása a mai napig érezhető: sok kortárs és utána következő hangművész hivatkozik rá példaként, és számos karaktere él tovább modern adaptációkban, újhangokkal vagy eredeti felvételek felhasználásával. Életművéért több elismerést kapott, és neve a populáris kultúrában ikonikus maradt.

Halála után is számos kiadvány, interjú és antológia idézte munkásságát, és szerepei generációkon átívelő népszerűséget biztosítottak számára. Fia, Noel Blanc időnként átvette bizonyos szerepeket, és hozzájárult apja örökségének ápolásához.