Marin Marais
Marin Marais (1656. május 31., Párizs - 1728. augusztus 15., Párizs) francia zeneszerző és hegedűművész. A barokk kor egyik legnagyobb francia zenészének tartják.
Márai, egy szegény cipész fia, egy kórusiskolában tanult, ahol hegedülni tanult. Ezután Monsieur de Sainte-Colombe-tól, egy híres basszusgitárostól tanult. Hat hónap alatt állítólag jobb volt, mint a tanára. 1675-ben, 19 évesen csatlakozott a párizsi Opera zenekarához. Itt ismerkedett meg Jean-Baptiste Lully-val, aki az Opera igazgatója volt. Lully tanította meg zenét komponálni. Marais gyakran vezényelte a Lully által írt operákat.
Márait 1676-ban szerződtették zenésznek, hogy a versailles-i királyi udvarban játsszon. Udvari zenészként igen jól teljesített. 1679-ben kinevezték "ordinaire de la chambre du roy pour la viole"-nek, és ezt a címet 1725-ig megtartotta.
A basse de viol mestere volt. Rengeteg zenét írt erre a hangszerre, ő volt a legjelentősebb francia zeneszerző erre a hangszerre. Öt könyvet írt Pièces de viole (1686-1725) címmel. A könyvben szereplő darabok többsége szvit, basso continuóval. Ezek igen népszerűek voltak az udvarban, és ezek miatt a későbbi években úgy emlékeztek rá, mint aki "megalapozta és szilárdan megalapozta a hegedű birodalmát" (Hubert Le Blanc, 1740). Egyéb művei közé tartozik egy Pièces en trio (1692) és négy opera (1693-1709). Az Alcyone (1706) a viharjelenetéről ismert. Marais 1706-ban a párizsi Opera karmestere lett, de 1709-es operájának, a Sémélé-nek a sikertelensége után fokozatosan visszavonult a közélettől. 1676. szeptember 21-én feleségül vette Catherine d'Amicourt-t. Közös gyermekeik száma 19 volt. Két gyermekük, Vincent Marais és Roland Marais szintén híres zenész lett, akárcsak unokája, Nicolas Marais.
Titon du Tillet Le Parnasse françois című könyvében írt Marais-ról. Leír egy darabot Marais negyedik könyvéből, a Labirintus címűt, amely sok billentyűn megy keresztül. A gyakran disszonáns, hol gyors, hol lassú hangok egy labirintusban rekedt embert írnak le. Végül a férfi boldogan kijut belőle, és a zene egy kecses és természetes chaconne-nal zárul. A La Gamme [A skála] című másik darab nagyon fokozatosan halad felfelé az oktáv lépcsőfokain, majd ismét lefelé.
Marais Pièces de viole című művének mind az öt könyvének fakszimiléit az Éditions J.M. Fuzeau adja ki. Hangszeres műveinek teljes kritikai kiadása hét kötetben, John Hsu szerkesztésében, a Broude Brothers kiadónál jelent meg.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Marin Marais?
V: Marin Marais francia zeneszerző és hegedűművész volt, akit a barokk korszak egyik nagy francia zenészének tartanak.
K: Hogyan tanult meg hegedülni?
V: Egy kórusiskolában tanult, ahol megtanították hegedülni, majd Monsieur de Sainte-Colombe-tól, egy híres basszusgitárostól tanult. Hat hónap alatt állítólag jobb volt, mint a tanára.
K: Milyen pozíciót töltött be a versailles-i királyi udvarban?
V: 1676-ban felvették zenésznek a versailles-i királyi udvarba, és kinevezték "ordinaire de la chambre du roy pour la viole"-nek, és ezt a címet 1725-ig megtartotta.
K: Melyik hangszerre specializálódott Márai?
V: A basse de viol játékára specializálódott, és számos darabot írt erre a hangszerre, ami az egyik legjelentősebb zeneszerzővé tette.
K: Milyen műveket komponált még Márai a Pièces de viole mellett?
V: A Pièces de viole mellett Marais komponált egy Pièces en trio című könyvet (1692) és négy operát (1693-1709). Az Alcyone (1706) a viharjelenetéről ismert.
K: Ki írt Márai munkásságáról?
V: Titon du Tillet írt Márai munkásságáról a Le Parnasse françois című könyvében, olyan darabokat ismertetve, mint A labirintus és a La Gamme [A mérleg].
K: Vannak-e ma elérhető kiadványok a zenéjéből?
V: Igen, Marais Pièces de viole című műveinek mind az öt könyvének fakszimiléje megjelent az Éditions J.M. Fuzeau kiadónál, és létezik egy teljes kritikai kiadás is hangszeres műveiből hét kötetben, amelyet John Hsu szerkesztett és a Broude Brothers adott ki.
