Marin Marais (1656. május 31., Párizs - 1728. augusztus 15., Párizs) francia zeneszerző és viola da gamba-mester. A barokk kor egyik legnagyobb francia zenészeként tartják számon, aki a gambai irodalom és a francia kamarazene fejlődésében meghatározó szerepet játszott.

Élete

Marais egy szegény cipész fiaként született; gyermekként kórusiskolában tanult, ahol zenei alapokat kapott és hegedülni is megtanult. Később Monsieur de Sainte-Colombe-tól tanult, aki a kor kiváló viola da gamba (franciául: basse de viol) mestere volt, és akinek hatása jelentősen formálta Marais játékát és megszólalását. A források szerint rövid idő alatt rendkívüli gyorsasággal fejlődött, és hamar felülmúlta tanítóját bizonyos technikai és kifejezési elemekben.

1675-ben, 19 évesen csatlakozott a párizsi Opera zenekarához, ahol megismerkedett Jean-Baptiste Lully-val, aki az Opera vezetője volt. Lully hatása segítette Marais-t a színpadi zene és a komponálás fortélyainak elsajátításában; később gyakran vezényelte Lully operáit. 1676-ban a versailles-i királyi udvar zenészeként állt szolgálatba, 1679-ben pedig kinevezték "ordinaire de la chambre du roy pour la viole" címre, amelyet egészen 1725-ig viselt.

Művészi tevékenysége és művei

Marais a basse de viol egyik legnagyobb mestere volt. Hangszerre írt művei a gambai repertoár alapkövei: öt kötete jelent meg Pièces de viole címmel (első kötete 1686-ban), amelyek többsége szvit formában íródott, gyakran basso continuóval kísérve. Darabjai a francia táncformák, karakterdarabok és lírai adagok gazdag világát bizonyítják, ugyanakkor számos programzenei elemet is tartalmaznak.

  • Pièces de viole (öt könyv, 1686–1725): a kötetek változatos tánc- és karakterdarabokat, expresszív allegrókat, lassú adagokat és technikailag igényes passzusokat egyaránt tartalmaznak. A negyedik kötet egyik ismert darabja a Le Labyrinthe, amely a zenei anyag disszonáns, hol gyors, hol lassú szekvenciáival labirintusba tévedt ember képét kelti; a darab vége egy kecses és természetes chaconne-nal zárul. A La Gamme [A skála] című tétel fokozatos lépcsőzetes fel- és leszállást mutat az oktávon.
  • Pièces en trio (1692): kamaradarabok trióformációra.
  • Színpadi művek: Marais négy operát és egyéb színpadi darabokat írt 1693 és 1709 között. Közülük az Alcyone (1706) különösen ismert a viharjelenetért, amelyet a kor kritikusai és később a zenetörténet is kiemelt. 1706-ban a párizsi Opera karmestere lett; 1709-ben bemutatott Sémélé-je sikertelen volt, és ez hozzájárult ahhoz, hogy fokozatosan visszavonult a közélettől.

Személyes élet és örökség

1676. szeptember 21-én vette feleségül Catherine d'Amicourt-t; házasságukból igen nagy család származott — források szerint közös gyermekeik száma 19 volt. Két fia, Vincent Marais és Roland Marais, valamint unokája, Nicolas Marais is zenészként tevékenykedett.

Marais művészete, különösen a gambára írt irodalma, hosszú távú hatást gyakorolt a hangszer technikájára és kifejezésmódjára. Zenei nyelvében a francia táncok, díszítések és a finom artikuláció dominálnak; darabjai fontos forrásai a barokk előadói gyakorlat megismerésének. A 20. századi máshangú visszafelfedezés (historikus előadásmód) óta előadói és lemezkészítők — köztük a korafilológia meghatározó alakjai — újra felfedezték és felvették repertoárjukba Marais műveit.

Kiadványok és források

Marais Pièces de viole című művének mind az öt könyvének fakszimiléit az Éditions J.M. Fuzeau adta ki. Hangszeres műveinek teljes kritikai kiadása hét kötetben, John Hsu szerkesztésében, a Broude Brothers kiadónál jelent meg. A modern kiadások és felvételek hozzájárultak ahhoz, hogy Marais művei ma ismét gyakori részei legyenek a barokk zenei repertoárnak.

Összefoglalva, Marin Marais a francia barokk egyik meghatározó alakja: gazdag gambai öröksége, kamaraművei és színpadi alkotásai révén a barokk zene fontos és ma is élő részévé váltak.