Kazi Nazrul Islam (1899–1976) — bangladesi költő, zenész, forradalmár

Kazi Nazrul Islam — bangladesi költő, zenész és forradalmár; a "Lázadó költő", aki verssel, ~4000 dallal és ghazalakkal harcolt a szabadságért és az egyenlőségért.

Kazi Nazrul Islam (1899. május 24. - 1976. augusztus 29.) bangladesi költő, zenész és forradalmár. Beceneve "Lázadó költő" volt. Ő volt az első, aki a fasizmus és az elnyomás elleni intenzív lelki lázadásról szóló verseket írt. Nazrul Banglades nemzeti költője. Indiában is megemlékeznek róla.

Nazrul muszlim családban született Indiában, és vallási oktatásban részesült. Egy helyi mecsetben müezzin-ként dolgozott. A költészetet, a drámát és az irodalmat színházi csoportokkal dolgozva tanulta meg. Miután a brit indiai hadseregben szolgált, Nazrul újságírónak állt Kalkuttában (akkor Kalkutta). Ellenezte a brit Raj Indiában. Költői művein keresztül a forradalomról beszélt. Néhány példa erre a "Bidrohi" ("A lázadó") és a "Bhangar Gaan" ("A pusztulás dala"), valamint a "Dhumketu" ("Az üstökös") című kiadványa. Az indiai függetlenségi mozgalomban végzett munkája miatt a brit hatóságok gyakran börtönbe zárták. A börtönben Nazrul megírta a "Rajbandir Jabanbandi" ("Egy politikai fogoly vallomása") című művét.

Nazrul írásai olyan témákról szólnak, mint a szerelem, a szabadság és a forradalom. Ellenzett minden bigottságot, beleértve a vallási és a nemi kérdéseket is. Pályafutása során Nazrul novellákat, regényeket és esszéket írt, de leginkább verseiről ismert. Olyan új formákat indított el, mint a bengáli ghazal. Nazrul közel 4000 dalához írt és komponált zenét. Ezek együttesen Kazi Nazrul Islam Complete Works of Kazi Nazrul Islam néven ismertek, és ma is széles körben népszerűek. 43 éves korában (1942-ben) ismeretlen betegségben kezdett szenvedni. Elveszítette a hangját és a memóriáját. Gyakran mondják, hogy az ok a brit kormány lassú mérgezése volt. Sok éven át egyedül élt. A bangladesi kormány meghívására Nazrul és családja 1972-ben Dhakába költözött. Négy évvel később meghalt.

Korai élet és katonai szolgálat

Kazi Nazrul 1899. május 24-én született a nyugati Bengalban található Churulia faluban (akkori Brit India területe). Korai éveiben vallásos és hagyományos neveltetést kapott, és már fiatalon énekelt, szavalt és színjátszott helyi társulatokban. 1917-ben belépett a brit indiai hadseregbe, ahol a világháborús szolgálat időszaka új élményeket és a nemzetközi események iránti érzékenységet hozott számára, amelyek később irodalmi és politikai nézeteiben is tükröződtek.

Irodalmi és zenei munkásság

Nazrul rendkívül sokoldalú alkotó volt: költészetet, prózát, drámákat és zenét egyaránt írt. Leghíresebb költeménye a "Bidrohi" (1922), amely lázadó, erőteljes hangon szólal meg a zsarnokság ellen. Ő indította el és szerkesztette többek között a Dhumketu című irodalmi folyóiratot, amely fontos platform volt a radikális és nemzeti gondolatok terjesztésére. Nazrul újságíróként és szerkesztőként is aktív volt Kalkuttában, és verseiben, dalszövegeiben a szabadság, az egyenlőség és az emberi méltóság eszméit hirdette.

Zenei munkássága is nagy hatású: közel 4000 dalt (a később Nazrul Geeti néven ismert műveket) írt és komponált, amelyek stílusukban ötvözik a klasszikus bengáli, népi és közép-ázsiai befolyásokat. Ő honosította meg a bengáli ghazalt, és sokféle témát dolgozott fel – vallási, szerelmi, forradalmi és társadalmi dalokat egyaránt.

Politikai tevékenység és börtönévek

Nazrul nyíltan ellenezte a brit Raj-t és aktívan részt vett az indiai függetlenségi mozgalomban. Radikális versei és cikkei miatt többször letartóztatták és bebörtönözték. Börtönévei alatt is termékeny maradt: ekkor írta többek között a "Rajbandir Jabanbandi" (Egy politikai fogoly vallomása) című művét. Műveiben következetesen kiállt a vallási türelem, a közösségek közötti megértés és a nők jogai mellett, ezzel is túlmutatva korának szokványos nemzeti retorikáján.

Betegség és késői évek

1942 körül Nazrul egy rejtélyes betegség miatt fokozatosan elveszítette hangját és emlékezetét, ami jelentősen visszavetette alkotói pályáját. A betegség pontos oka nem tisztázott: felmerült a neurodegeneratív folyamat és egyes, kevésbé bizonyított elméletek szerint külső ártalom lehetősége is. Hosszú ideig visszavonultan élt, és csak nagyon korlátozottan tudott ismét közéletbe bekapcsolódni.

1972-ben a fiatal bangladesi állam meghívására visszatért Dhakába. Az új állam tisztelettel fogadta, és művészetét, szellemi örökségét nemzeti kincsnek tekintették. Utolsó éveit még Dhakában töltötte, és 1976. augusztus 29-én hunyt el.

Örökség és hatás

• Irodalmi és zenei örökség: Nazrul művei – különösen a Nazrul Geeti dalai és a forradalmi versei – ma is rendkívül népszerűek Bangladesben és Nyugat-Bengálban. Dalait számos előadó és zenei iskola tanítja tovább.
• Társadalmi üzenet: Műveiben következetesen elutasította a vallási fanatizmust és a nemi megkülönböztetést, és a közösségek közötti párbeszédet, az egyenlőséget hirdette.
• Kulturális elismerés: Nazrult a bangladesi kulturális emlékezet nemzeti alakjaként tisztelik: iskolákat, intézményeket, fesztiválokat és kutatóintézeteket neveztek el róla, és műveit szerte a bengáli nyelvterületen tanulmányozzák és ünneplik.

Kazi Nazrul Islam életműve a lázadás, az együttérzés és a művészi szabadság sokszínű példája: költészete és zenéje ma is inspirálja azokat, akik a társadalmi igazságosságért és az emberi méltóságért küzdenek.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Kazi Nazrul Islam?

K: Miről írt verseiben?

K: Mikor született?

K: Mikor halt meg?

K: Ma is emlékeznek rá?

K: A "Lázadó költőn" kívül milyen más címeket viselt még?

Keresés betűvel