John Dee (1527. július 13. - 1608 vagy 1609) ismert angol matematikus, csillagász, asztrológus, geográfus, okkultista, és az első Erzsébet királynő tanácsadója volt. Tanulmányozta az alkímiát, a jóslást és a hermetikus filozófiát is.

Dee abban az időben élt, amikor az emberek még csak most tanulták meg a tudomány és a mágia közötti különbséget. Korának egyik legtudósabb embere volt. Még húszéves korában, a párizsi egyetemen tartott előadásokat zsúfolt termek előtt. Dee a matematika, a csillagászat és a navigáció szakértője volt. Sokakat kiképzett azok közül, akik Anglia felfedező útjaira indultak. Valójában ő alkotta meg a "Brit Birodalom" kifejezést.

Ugyanakkor nagyon érdekelte a mágia és a hermetikus filozófia. Élete utolsó harmadát főként ezeknek a témáknak a tanulmányozásával töltötte. Az ő idejében ezekről a témákról nem gondolták, hogy ellentétesek a tudománnyal. Úgy gondolták, hogy a tudomány részei.

1564-ben írta a Monas Hieroglyphica ("A hieroglifikus monád") című művét (a kabbaláról és az alkímiáról). Ő írta az előszót Euklidész műveinek első angol fordításához is.

Élete és tanulmányai

John Dee Cambridge-ben folytatta tanulmányait, majd fiatalon európai egyetemeken is megfordult, többek között Párizsban és Louvain-ben. Már korán kitűnt matematikai tehetségével: előadásai Párizsban nagy érdeklődést vonzottak. Élete során széles körű műveltséget halmozott fel, és páratlan könyvtárat gyűjtött Mortlake-ben, amely több ezer kötetből állt és a korszak egyik legnagyobb magángyűjteményének számított Angliában.

Tudományos munkásság és közszerep

  • Matematika és mérnöki ismeretek: Dee a matematika elméleti és gyakorlati alkalmazásában is jártas volt; foglalkozott például könyveléssel, mértani számításokkal és éghajlattani megfigyelésekkel.
  • Csillagászat és navigáció: jelentős szerepe volt a navigációs ismeretek terjesztésében Angliában: kiképezte azokat a tengerészeket és térképészeket, akik a nagy földrajzi felfedezések korszakában indultak útnak, és részt vett navigációs eszközök, például asztrolábiumok használatának terjesztésében.
  • Könyv- és fordítói tevékenység: Dee írta az előszót az első angol nyelvű Euklidész-fordításhoz (Henry Billingsley 1570-es kiadása), amely nagyban hozzájárult a matematikai alapismeretek elterjedéséhez Angliában.
  • Politikai és udvari szerep: mint I. Erzsébet tanácsadója, Dee nemcsak tudományos kérdésekben nyújtott felvilágosítást, hanem politikai és diplomáciai ügyekben is véleményezett, különösen a tengeri terjeszkedés és a gyarmatosítás kérdéseiben — ezért is társítják hozzá gyakran a "Brit Birodalom" fogalmának korai használatát.

Okkultizmus, angyali kommunikáció és az Enochian

Dee érdeklődése a hermetikus tanok, az alkímia és a misztika iránt később erősödött. 1582 körül találkozott Edward Kelley-jel, aki scryerként (tükörrel, kristálygömbbel történő látással) állítólagosan lehetővé tette Dee számára az angyali kommunikációt. Ezek az ülések vezettek az úgynevezett Enochian „angyali” nyelv és a vele kapcsolatos rituális rendszer kialakulásához: Dee és Kelley naplói részletesen rögzítik az állítólagos látomásokat és a kapott szövegeket.

Dee és Kelley később Európába utaztak, és több udvarnál, így a cseh és lengyel területeken is megfordultak. Ezek az évek alapvetően a mágikus és vallásos kísérletek időszaka voltak, és jelentősen befolyásolták Dee későbbi megítélését: egyesek zseniális tudósnak, mások misztikus csalónak tartották őt.

Munkái és öröksége

Dee írásai között megtalálható a széles körben ismert Monas Hieroglyphica (1564), amely szimbolikus és kabbalisztikus érvelést foglal magában; emellett számos napló, jegyzet és kézirat maradt utána, amelyek kombinálják a matematikát, csillagászatot, hermetikus tanokat és személyes feljegyzéseket. Könyvtára és levelezése révén Dee fontos kapcsolatokat ápolt korának tudósaival és térképészeivel.

Élete vége felé anyagi nehézségei voltak: könyvtárát kirabolták és szétszórták, támogatói eltűntek, és visszatérve Angliába szerény körülmények között töltötte utolsó éveit Mortlake-ben. Halálának pontos éve vitatott (1608 vagy 1609), de halála után személye évszázadokra a tudomány és az okkultizmus határán álló rejtélyes alakként élt tovább.

Modern értékelés

A 20–21. századi kutatás egyre árnyaltabb képet ad John Dee-ről: egyszerre tekintik a korabeli tudomány egyik előfutárának és a reneszánsz mágia képviselőjének. Polihisztori volta, hatalmas könyvtára és a tudományos gyakorlatba vetett hite fontos szerepet játszottak az angol tudományos élet fejlődésében, ugyanakkor misztikus kísérletei hozzájárultak titokzatos, néha negatív legendájához is.