Don McLean (született 1945. október 2.) amerikai énekes és dalszerző, aki leginkább az American Pie és a "Vincent" című dalairól ismert. New Rochelle-ben (New York állam) született, és a 1960-as évek népzenei és folkmozgalmának részeként kezdte pályáját.

Korai évek és zenei stílus

Pályája elején főként népzenét játszott: egyszerű akkordokat kísért akusztikus gitárral és szájharmonikával, sokszor kis klubokban és kávézókban lépett fel. 1969-ben együttműködött a folk legenda Pete Seeger-rel egy környezetvédelmi kampányban; előadásokat tartottak és koncerteket adtak, hogy felhívják a figyelmet a környezet védelmére. Ugyanebben az évben jelent meg első, Tapestry című albumát, amely ugyan nem hozott azonnali slágersikert, de elindította országos ismertségét.

A nagy áttörés: "American Pie" és "Vincent"

1971-ben McLean kiadott egy mintegy nyolc perces dalt, az "American Pie"-t, amelyben emléket állított zenei hősének, Buddy Hollynak és a 1959-es repülőszerencsétlenségnek, amelyben Buddy Holly, Richie Valens és J.P. Richardson ("The Big Bopper") életét vesztették — a dalnak emiatt központi motívuma lett a „the day the music died” (a nap, amikor a zene meghalt). A dal másrészt az amerikai társadalom és kultúra fontos fordulópontjait is felidézi, ezért sokan korszakalkotó alkotásnak tartják. Az "American Pie" gyorsan országos és nemzetközi ismertséget hozott McLeannek, és hosszú távú hatása lett a pop- és folkzenére: a felvételt gyakran említik a 20. század meghatározó lemezfelvételei között.

Ugyancsak 1971-ben jelent meg a "Vincent" című dal, melyben Vincent Van Gogh művészetéhez — különösen a "Csillagos éjszaka" című festményhez — kapcsolódó érzéseket fogalmazta meg. A szám, amelyet sokszor "Starry, Starry Night" címmel is emlegetnek, széles körű slágerlistás és kritikai sikert ért el; emellett állítólag a amszterdami Van Gogh Múzeumban gyakran lejátsszák. Mindkét dal hozzájárult McLean szupersztárságához, és sok közönséget vonzott a koncertjeire.

1970-es évek és későbbi időszak

A 1970-es évek közepén McLean különböző stílusokkal kísérletezett, és ezekkel nem mindig tudta megismételni korábbi népszerűségét; több alkalommal is váltott lemezkiadó céget. Ennek ellenére időről időre visszatért a slágerlisták élére: 1980 körül például a "Crying" című dal (amelyet korábban Roy Orbison is énekelt) újabb siker volt, különösen az Egyesült Királyságban.

Hatás, elismerések és örökség

McLean stílusát a folk hagyományok és a lírai, történetmesélő dalszöveg jellemzi. Gitárjátéka és előadásmódja nagy hatással volt más előadókra: a híres gitáros, Eric Clapton elismerően nyilatkozott McLean gitártudásáról egyes fellépések után. Előadásai egykor színpadi teljesítményével inspirálták Lori Liebermant is — ez hozta magával később a 1974-ben Grammy-díjas "Killing Me Softly with His Song" megszületését (az említett dalt Norman Gimbel és Charles Fox írta, de a történet szerint Lieberman McLean előadásából merített ihletet).

Jelenleg

Noha Don McLean ma már nem áll olyan központi helyen a popkultúrában, mint a 1970-es években, továbbra is ír dalokat, felvesz új zenéket és rendszeresen koncertezik világszerte. Művei — különösen az American Pie és a "Vincent" — tartós hatást gyakoroltak a zenetörténetre, és a folk/amerikai dalok hagyományának egyik legismertebb alakjaként tartják számon.