Harold Harefoot, más néven I. Harold (kb. 1015 körül – 1040. március 17.) Anglia királya volt 1035-től 1040-ig. Állítólag Nagy Kanut, Anglia, Dánia, Norvégia és részben Svédország királyának, Nagy Kanutnak a fia volt, anyja a northamptoni Aelgifu (Aelfgifu) volt. A források megítélése szerint apasága vitatott: egyes krónikák kételkedtek abban, hogy valóban Kanut fia lett volna, mások viszont Haroldot Kanut leszármazottjaként tartják nyilván. A "Harefoot" (mezei nyúl lábáról) ragadványnevet talán fürgeségére vagy lopakodó jellegére utalónak tartották, de eredete nem teljesen tisztázott.
Születés, családi háttér
Harold valószínűleg a 1010-es évek közepén született. Anyja, Aelgifu of Northampton, Kanut korábbi partnere volt; Kanut később Normandiai Emmát vette feleségül, akinek fiából, Harthacanute-ból lett volna a törvényes örökös a dán–angol trónon. A kétirányú öröklési helyzet és a királyi családon belüli viszonyok alapvetően meghatározták Harold későbbi politikai pályafutását és az utódlási válságot.
Trónra kerülés és hatalomra jutás
Nagy Kanut 1035. november 12-én bekövetkezett halála után Harthacanute volt a törvényes örökös, de Dánia trónja és az északi fenyegetés miatt nem tudott azonnal Angliába érkezni. A helyzetet kihasználva Haroldot előbb ideiglenes hatalomátvevőként, majd egyre szélesebb körben elfogadott uralkodóként ismerték el. A források szerint kezdetben vita és ellenkezés is volt: a királynő, Normandiai Emma, és bizonyos földesurak – többek között Godwin, Wessex egyik befolyásos grófja – ellentmondtak a regensiális megoldásnak, más források szerint viszont később Godwin is Harold mellé állt. (A koronázás kérdése és időpontja a forrásokban némileg eltérően jelenik meg; Harold hatalmát fokozatosan konszolidálta az 1030-as évek végére.)
Uralkodása és belpolitika
Harold uralma alatt az ország politikai megosztottsága jellemezte a korszakot. Több fontos területi és adminisztratív döntést hoztak, például érmeken és hivatalos okleveleken is feltűnik neve, ami azt jelzi, hogy a kincstári és közigazgatási ügyekben is jelen volt. Uralkodása alatt komoly belpolitikai konfliktusok zajlottak Emma és Harthacanute hívei, valamint Harold támogatói közt. Az 1036–1037 körüli események, köztük Alfred Ætheling visszatérése és meggyilkolása (amelyben különböző források Harold híveit, illetve Godwin embereit tettek felelőssé), tovább mélyítették a megosztottságot; Emma időszakosan száműzetésbe kényszerült.
Halála és utóélet
Harold 1040. március 17-én halt meg Oxfordban, éppen akkor, amikor Harthacanute a dánok inváziós seregét készítette elő. Halálának oka a kortárs forrásokban vitatott: egyes középkori krónikák mérgezést említenek, mások hirtelen betegséget vagy szélütést. Modern történészi értelmezések általában természetes okokat tartanak valószínűbbnek, de a pontos körülményekre nincs meggyőzően hiteles bizonyíték. Haroldot a westminsteri apátságban temették el; halála után Harthacanute viszonylag gyorsan elfoglalta a trónt és konszolidálta hatalmát Angliában.
Megítélése és öröksége
Harold Harefoot alakja a forrásokban ellentmondásos: egyes krónikák zsarnokként, mások ügyes politikusként írják le. Uralkodása rövid volt, és főként a trónra jutás körüli válság és belső megosztottság jellemezte. A későbbi angol történelemben Harold inkább átmeneti, vitatott uralkodónak számít, akinek szerepét és felelősségét a kortárs események – különösen a Harthacanute elleni ellentétek és Emma sorsa – tükrözik.
- Születés: kb. 1015
- Uralkodás: 1035–1040
- Halál: 1040. március 17., Oxford
- Temetkezés: westminsteri apátság