Benito Juárez

Korai életút

Benito Juarez született március 21,1806, San Pablo Guelatao Oaxaca, amely most La Sierra Juarez. Kisgyermekként árva volt. Teljes mértékben zapotec származású bennszülött volt.  12 évesen Oaxacába ment, és fiatalon a földeken dolgozott. Ekkor tanult meg Benito Juarez spanyolul, mert ő csak zapotecül beszélt. Amikor 12 éves volt, elhagyta nagybátyját. Folytatta tanulmányait, belépett egy tudományos és művészeti intézetbe. Ezután 1834-ben jogi diplomát szerzett. Emellett 1841-ben bíró lett.

Kubában töltött időt. New Orleansban összeesküvést szőtt az őt megbuktató Antonio López de Santa Anna ellen. Juan Alvarez puccsot indított.  Juarez Mexikó védelmére sietett, de Alvarez csapatai elfoglalták a fővárost. Alvarez elnökké tette magát, Juarez pedig igazságügy-miniszterré.

Vezető pozícióba emelkedés

Benito Juarez politikai karrierje 1832. január 1-jén kezdődött, amikor Oaxaca városában tanácsosnak nevezték ki. Ezt követően 1833-ban Juarezt Oaxaca helyi képviselőjévé nevezték ki. Miután 1834. február 3-án kinevezték Oaxaca helyi képviselőjévé, Juarez Oaxaca állam egészségügyi tanácsának tagja lett. Ezután 1838. április 6-án Benito Juarez a felsőbíróság első kamarájának megbízott titkára lett. Ezért Benito Juarez nem maradt összetett kézzel, 1839. december 31-én Juarez az Oaxaca megyei felsőbíróság miniszterhelyettese lett. Majd 1841. július 22-én Juarez Oaxaca városának polgári bíróságának bírája lett. Majd 1843. október 3-án Juarez lett az oaxacai választási tanács helyettesítője. 1847-ben Juarezt szövetségi képviselővé választották, így Mexikóvárosba kellett költöznie. Amikor azonban 1846 és 1848 között látta az első amerikai beavatkozást Mexikóban, Benito Juarez visszatért Oaxacába, és 1847-ben belső kormányzó lett. Ezután 1853. január 3-án a polgári jog helyettesítő professzora lett az oaxacai Tudományos és Művészeti Intézetben. Szintén miután 1853-ban professzorhelyettes volt, ugyanebben az évben Santa Ana miatt bebörtönözték a San Juan de Ulua-i korsókban. A végén Juarez lett igazságügyi és közoktatási miniszter megyei 1855-ben, amikor Juan N. Alvarez vette át a hatalmat, mint belső elnök Mexikó.

La Reforma

Később Juarezt nevezték ki elnöknek. Mexikó tizenkilencedik századi liberális reformjainak célja Mexikó jobbá tétele volt. Ő vezette a liberálisokat az 1858-1860-as reformháborúban. Harcolt az egyház ellen, és azért, hogy elvegyék a földet, és földet adjanak azoknak, akiknek nem volt földjük. Erősebb nemzeti kongresszust hozott létre. Az embereknek nem kellett templomba menniük a házasságkötéshez. A temetők is a kormány tulajdonában voltak, ami azt jelentette, hogy ha nem volt katolikus, akkor eltemethették az illetőt. Korábban ez nyilvánvalóan nem volt lehetséges. Az emberek azért követték őt, mert jót cselekedett, és a függetlenségükért harcolt, és nem tetszett nekik, ahogyan velük bántak.