Sir Arthur Stanley Eddington OM FRS (1882. december 28. - 1944. november 22.) jelentős angol tudós volt. Csillagász, fizikus és matematikus volt a 20. század elején.

Eddington az asztrofizikában végezte legnagyobb munkáját. Emellett tudományfilozófus és a tudomány népszerűsítője is volt. Róla nevezték el az Eddington-határértéket. Ez a csillagok fényességének természetes határa, illetve a kompakt objektumra való akkréció során keletkező sugárzás (ami a fényességet okozza).

1920 körül megjósolta a csillagokban bekövetkező magfúzió felfedezését és mechanizmusát. Ezt "A csillagok belső felépítése" című tanulmányában tette közzé. Abban az időben a csillagok energiájának forrása teljes rejtély volt; Eddington volt az első, aki helyesen feltételezte, hogy a forrás a hidrogén héliummá fúziója.

Híres a relativitáselmélettel kapcsolatos munkásságáról is. Eddington számos cikket írt, amelyekben Einstein általános relativitáselméletét magyarázta el az angol nyelvű világnak. Az I. világháború számos tudományos kommunikációs vonalat elvágott, és a német tudomány új fejleményei Angliában nem váltak ismertté. Emellett expedíciót vezetett az 1919. május 29-i napfogyatkozás megfigyelésére. Ez adta az általános relativitáselmélet egyik legkorábbi megerősítését: a megfigyelések azt mutatták, hogy a Nap közelében elhaladó csillagok fénye enyhén a Nap felé hajlik. Ezt az általános relativitáselmélet megjósolta. Az elmélet népszerű kifejtéseiről és értelmezéseiről vált ismertté.

Élete és pályafutása

Arthur Eddington Angliában született 1882. december 28-án. Tanulmányait Manchesterben és a Trinity College, Cambridge-ben folytatta, ahol később egész pályafutását töltötte. 1913-ban került kapcsolatba a Cambridge-i Obszervatóriummal, és később a Plumian professzori székben is tevékenykedett. Élete során tiszteletbeli és tudományos kitüntetéseket kapott, tagja volt a Royal Society-nek.

Tudományos munkásság – főbb eredmények

Eddington munkássága több területet átfogott; elméleti és megfigyelői eredményei egyaránt meghatározóak voltak.

  • A csillagok belső szerkezete és az energiatermelés: Eddington volt az egyik első, aki felvetette, hogy a csillagok energiaforrása a hidrogén héliummá történő fúziója. Tanulmányai és számításai hozzájárultak a csillagfejlődés megértéséhez, és megalapozták az asztrofizika későbbi fejlődését.
  • Eddington-határ (Eddington limit): megmutatta, hogy sugárnyomás és gravitáció kölcsönhatása korlátozza egy csillag vagy akkréciós rendszer maximális fényességét. Egyszerű formában az Eddington-fényesség kifejezhető: L_Edd = 4πGMc/κ, ahol G a gravitációs állandó, M a tömeg, c a fénysebesség és κ a közeg opacity-je (jellemzően az elemi részecskékhez kötődő kísérleti hatás). Az Eddington-határ fontos fogalom az extragalaktikus csillagászatban és a kompakt objektumokra (pl. fekete lyukak, neutroncsillagok) vonatkozó akkréciós modellekben.
  • Megfigyelések és a relativitás elterjesztése: 1919-ben Eddington vezetésével végzett napfogyatkozás-megfigyelés (Sobral és Príncipe szigete) olyan adatokhoz jutott, amelyek alátámasztották az általános relativitáselmélet egyik előrejelzését: a Nap gravitációja elhajlítja a mögötte lévő csillagok fényét. E munkája döntő szerepet játszott abban, hogy Einstein elmélete nemzetközileg is elismertté vált.
  • Csillagok közötti összefüggések: Eddington vizsgálta a csillagokra jellemző tömeg-fényesség összefüggést (mass–luminosity relation), amely fontos eszköz a csillagok fizikájának és fejlődésének leírásához.

Viták és későbbi törekvések

Eddington tudományfilozófiai érdeklődése és többek között a fizika alapvető állandóinak elméleti meghatározására tett kísérletei (pl. a mikroszkopikus konstansok számából levont következtetések) vitákat váltottak ki. Későbbi munkáiban — különösen a Fundamental Theory körüli írásaiban — megpróbált a kvantumelméletet és a relativitást szintetizálni, de ezek a törekvések a kortárs fizikusok többsége szerint nem vezettek meggyőző eredményre. Fontos történelmi pont volt, hogy Eddington nyílt vitába keveredett Subrahmanyan Chandrasekharral a fehér törpék sorsa és a degenerált anyag relativisztikus hatásai kapcsán — a vita részben tudományos, részben személyes természetű volt.

Népszerűsítés és filozófiai munkák

Eddington jó előadó és népszerűsítő volt; számos könyvet és ismeretterjesztő cikket írt, amelyekben az relativitáselmélet és az asztrofizika alapjait ismertette angolul olvasóközönséggel. Írásaiban gyakran foglalkozott a fizika filozófiai kérdéseivel is, és komoly hatással volt arra, hogy a 20. századi fizikát szélesebb közönség megismerje.

Öröksége

Eddington munkássága maradandó hatást gyakorolt az asztrofizikára és a relativitás elterjesztésére. Az Eddington-határ mind a csillagok, mind az akkréciós folyamatok vizsgálatában alapfogalomként használatos. Népszerűsítő és pedagógiai tevékenysége révén pedig kulcsszerepet játszott abban, hogy a modern fizika alapelvei a szélesebb angol nyelvű köztudatba kerüljenek. Bár egyes későbbi elméleti törekvései nem bizonyultak sikeresnek, elméleti intuíciói és megfigyelői munkái továbbra is meghatározóak a csillagászat történetében.