Anastasio "Tachito" Somoza DeBayle hivatalosan Nicaragua 73. és 76. elnöke volt. Valóban ő irányította az országot a hadsereg élén 1967 és 1979 között, bár formálisan két ciklusban töltötte be az államfői pozíciót (1967–1972 és 1974–1979). Somoza a híres-hírhedt Somoza-dinasztia tagja volt: a család több évtizeden át gyakorolt meghatározó politikai és gazdasági befolyást Nicaragua felett.

Korai élet és hatalomra jutás
Anastasio Somoza Debayle 1925-ben született, és katonai pályafutása, valamint családi kapcsolatai révén került a hatalom közelébe. Apja és bátyja után ő vált a dinasztia vezetőjévé; a család a politikai intézményeken és a hadseregben betöltött pozíciókon keresztül tartotta fenn befolyását, és jelentős vagyonra tett szert.

Uralkodása jellemzői
Somoza elnökségét erős kéz politikája, a klientizmus és a korrupció kísérte. A hatalom konszolidálásához a Nemzeti Gárdát használta, és ellenfelei, köztük politikai riválisok és baloldali csoportok, gyakran erőszakos elnyomásnak voltak kitéve. A kritikusok szerint a Somoza család nagy része a nemzetgazdaság javát saját érdekeikre fordította, és a közpénzek visszaélése, valamint a vagyon felhalmozása hozzájárult a társadalmi feszültségek növekedéséhez. A 1972-es managuai földrengés utáni újjáépítés körüli botrányok tovább rontották népszerűségét.

A Sandinista ellenállás és a nemzetközi helyzet
A kormányzattal szembeni fegyveres ellenállást a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (FSLN) vezette; a sandinisták célja a Somoza-diktatúra megdöntése és radikális társadalmi-politikai változások bevezetése volt. A felkelést belső támogatás mellett külföldi segítség is kísérte: a Szovjetunió és Kuba anyagi és politikai támogatással segítette a sandinistákat, ami eszkalálta a hidegháborús vetületeket. Kezdetben az Egyesült Államok is részt vett a nicaraguai politikában és támogatta Somozát, de a Carter-adminisztráció a hetvenes évek végén emberi jogi aggályokra és a növekvő kritikákra hivatkozva fokozatosan megszüntette ezt a támogatást.

Bukás és száműzetés
A belső ellenállás és a nemzetközi elszigeteltség miatt Somoza helyzete megingott. 1979. július 17-én lemondott elnöki tisztségéről, és előbb Miamiba menekült; az Jimmy Carter vezette amerikai kormány azonban nem engedte hosszabb távon befogadni, ezért Somoza végül Paraguayba távozott, ahol menedéket kapott.

Halála
1980. szeptember 17-én Somoza DeBayle-t Paraguayban meggyilkolták. A merénylet a politikai ellentéteknek és a nicaraguai rezsimet elutasító csoportok bosszújának is tekinthető, és erősen hozzájárult ahhoz, hogy Somoza személye a nemzetközi közbeszédben a diktatórikus uralom és a visszaélések szimbólumává vált.

Örökség és értékelés
Somoza uralma megosztó örökséget hagyott maga után: támogatóit a rend és a stabilitás fenntartásával kötötte le, míg ellenfelei szerint rezsimje elnyomó, korrupt és antidemokratikus volt. A sandinista győzelem után Nicaragua politikai rendszere gyökeres átalakuláson ment keresztül, és a Somoza-korszak a mai napig vita tárgya a nemzet történetében. A korszak következményei — a társadalmi egyenlőtlenségek, a politikai polarizáció és a gazdasági problémák — hosszú távon is befolyásolták az ország fejlődését.