A 2013-as Stanley Kupa-döntő volt a National Hockey League (NHL) 2012–13-as szezonjának bajnoki sorozata. A Nyugati Konferencia rájátszásának bajnoka, a Chicago Blackhawks a döntőben 4–2-re legyőzte a Keleti Konferencia rájátszásának bajnokát, a Boston Bruinst. A Blackhawksnak ez volt az ötödik Stanley Kupa-győzelme (korábban 1934, 1938, 1961 és 2010).
Háttér
A 2012–13-as NHL-szezon erőteljesen érintett volt az előző évi játékosok és tulajdonosok közötti ellentétekből eredő lockout miatt: a rendes idényt 48 mérkőzésre rövidítették, és a szezon később indult. Emiatt a 2013-as Stanley Kupa-döntő a szokásosnál később, júniusban zajlott le — a sorozat első mérkőzésére június 12-én került sor, az utolsóra pedig június 24-én. Ez a dátum tette a 2013-as kupadöntőt az 1995-ös, szintén lockout által érintett szezon óta a legkésőbbi júniusi Stanley Kupa-kiosztóvá.
A döntő és jelentősége
A döntőben a Chicago Blackhawks és a Boston Bruins hagyományosan erős játékoskerettel és tapasztalt edzői stábbal érkezett: a Blackhawkst Joel Quenneville irányította, míg a Bruinst Claude Julien. A mérkőzéseket a Chicago otthonában, a United Centerben, illetve Bostonban, a TD Gardenben rendezték.
A sorozatot a Blackhawks nyerte 4–2-es meccseredménnyel. A csapat vezető játékosai között voltak Jonathan Toews (kapitány), Patrick Kane, Marian Hossa, valamint a védőként meghatározó Duncan Keith és Brent Seabrook. A döntő alakítása és a rájátszásban nyújtott teljesítmény alapján Patrick Kane nyerte el a Conn Smythe-trófeát, amelyet a playoff legértékesebb játékosának adnak.
Örökség
A győzelem megerősítette a Blackhawks korszakát a 2010-es évek elején: csapatuk a modern NHL-ben ismételten a bajnoki címért játszó elit klubok közé tartozott. A rövidített, lockouttal sújtott szezon és a késői döntő miatt a 2013-as bajnoki cím különleges helyet foglal el a liga történetében.
.svg(1).png){kind=small}
