2011-es egyiptomi forradalom
A 2011-es egyiptomi forradalom során számos tüntetés és zavargás zajlott Egyiptomban. A harag napjának és a lázadás napjának is nevezik. Ez 2011. január 25-én kezdődött.
A tüntetések kezdete előtt Tunéziában felkelés tört ki. Az ezt követő hetekben Egyiptomban is tüntetések és zavargások kezdődtek. Azok, akik ezeket a tüntetéseket kezdeményezték, azt remélték, hogy a tunéziai felkelés miatt az emberek mozgósításra fognak ösztönözni (vagy elkezdenek összefogni a tiltakozás érdekében). Tiltakozások történtek Kairóban, Alexandriában, Szuezben és Iszmailíjában.
A tüntetések első napján az egyiptomi kormány cenzúrázta a legtöbb médiumot (például újságokat és hírcsatornákat) Egyiptomban. A kormány megpróbálta blokkolni a legtöbb közösségi médiaoldalt is, amelyeket a tüntetők az eseményekről szóló hírek terjesztésére használtak. Január 28-án Egyiptom-szerte internet- és mobiltelefonos "áramszünet" kezdődött. Másnap hajnal előtt azonban a mobiltelefonok esetében megszűnt az áramszünet.
Január 29-ig mintegy 1000 embert tartóztattak le. Emellett legalább 1030 tüntető megsérült, és legalább 53 halálos áldozatról érkezett jelentés.
Az emberek sokféle dolog miatt tüntettek és tiltakoztak. Ilyen volt például a rendőri brutalitás, a szükségállapotról szóló törvények, a szabad választások hiánya, a korrupció, a szólásszabadság korlátozása, a magas munkanélküliség, az alacsony minimálbér, a lakáshiány, az élelmiszerár-infláció és a rossz életkörülmények.
Mohamed ElBaradei szerint a forradalom egyik célja az lehet, hogy Hoszni Mubarakot távozásra kényszerítsék. ElBaradeit olyan személynek tekintették, aki valószínűleg vezető szerepet töltene be egy új kormányban.
2011 előtt gyakoriak voltak a tüntetések, de mindig helyi jellegűek voltak, nem terjedtek el az ország különböző részeire. 2011. január 25-én azonban országszerte nagyszabású tüntetések és zavargások törtek ki. Január 25-e a "düh napja" lett. Az egyiptomi ellenzéki csoportok (a változásért dolgozó csoportok) és más aktivisták ezt a napot választották ki egy nagyobb tüntetés megtartására. A 2011-es tüntetéseket Egyiptomban példátlannak nevezték. Ez azt jelenti, hogy a tüntetésekhez hasonlóra még soha nem volt példa. A tiltakozásokat "a közelmúlt legnagyobb népi elégedetlenségi megnyilvánulásának" is nevezték. Az 1977-es egyiptomi kenyérlázadások óta ezek voltak a legnagyobb tüntetések Egyiptomban. Először fordult elő, hogy a különböző társadalmi háttérrel, gazdasági háttérrel és vallással rendelkező egyiptomiak együtt tiltakoztak.
A tüntetések során a fővárost, Kairót "háborús övezetként" jellemezték. Szuez kikötővárosában számos erőszakos összecsapásra került sor. Az egyiptomi kormány különböző módszereket alkalmazott a tüntetések feloszlatására és korlátozására. A lázadásellenes rendőri csoportok pajzsokat, gumilövedékeket, gumibotokat, vízágyúkat és könnygázt használtak. Időnként éles lőszert is bevetettek. A tüntetésekre adott rendőri válaszlépések többsége nem volt halálos kimenetelű. Néhány ember azonban meghalt. A kormány kikapcsolta az internet-hozzáférést és kijárási tilalmat rendelt el. A kormány azzal érvelt, hogy a lehető legkevesebb zavart kell okozniuk a tüntetéseken. Azt mondták, hogy erre a rend fenntartása és az iszlám fundamentalista csoportok felemelkedésének megakadályozása érdekében volt szükség.
Világszerte sokan érdeklődtek az egyiptomi tüntetések iránt. Ez részben olyan dolgoknak köszönhető, mint a Twitter, a Facebook és a YouTube. Az aktivisták és a tüntetések iránt érdeklődők ezeket és más közösségi médiaplatformokat is használhatták. Ezeket a platformokat arra használták, hogy beszélgessenek egymással, együtt dolgozzanak, és feljegyezzék, mi történik. Ahogy a tüntetések egyre nagyobb nyilvánosságot kaptak, az egyiptomi kormány egyre keményebben próbálta korlátozni az emberek internethez, különösen a közösségi médiához való hozzáférését.
2011. február 11-én Mubarak lemondott az elnökségről. Május 24-én bíróság elé állították békés tüntetők elleni előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság vádjával. Bűnösnek találták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Tüntetők vonulnak a Harag Napján.
a forradalomról írt
- Az egyiptomi forradalom, a politikai író Ahmed Ghanem.
- francia nyelvű könyv a forradalomról, a címe "La révolution égyptienne", írta Ahmed Ghanem
Politikai aktivisták
- Ahmed Ghanem
- Asmaa Mahfouz
- Israa Abdel-Fattah
Kérdések és válaszok
K: Hogyan is hívják a 2011-es egyiptomi forradalmat?
V: A 2011-es egyiptomi forradalmat a Harag Napjának és a Lázadás Napjának is nevezik.
K: Mikor kezdődtek a tüntetések?
V: A tüntetések 2011. január 25-én kezdődtek.
K: Mi történt a tüntetések kezdete előtt?
V: A tüntetések kezdete előtt Tunéziában felkelés volt.
K: Mi volt az a néhány dolog, ami miatt az emberek tüntettek és tiltakoztak?
V: Az emberek sokféle dolog ellen tüntettek és tiltakoztak, például a rendőri brutalitás, a szükségállapotról szóló törvények, a szabad választások hiánya, a korrupció, a szólásszabadság korlátozása, a magas munkanélküliség, az alacsony minimálbér, az elégtelen lakhatás, az élelmiszerár-infláció és a rossz életkörülmények miatt.
K: Hogyan próbálta a kormány korlátozni a tiltakozásokat?
V: A kormány úgy próbálta meg feloszlatni és korlátozni a tiltakozásokat, hogy pajzsokkal, gumilövedékekkel, gumibotokkal, vízágyúkkal és könnygázzal felszerelt rendőri csoportokat vetett be; időnként éles lőszert is bevetettek. Emellett kikapcsolták az internet-hozzáférést és kijárási tilalmat rendeltek el.
K: Hogyan segített a közösségi média a tüntetésekről szóló hírek terjesztésében?
V: Az aktivisták a közösségi médiaplatformokat, például a Twittert, a Facebookot és a YouTube-ot használták arra, hogy beszélgessenek egymással, hogy együtt dolgozzanak, és hogy feljegyezzék, mi történt a tüntetések alatt. Ez segített elterjeszteni a híreket arról, hogy mi történt Egyiptomban és az egész világon.
K: Mi történt 2011. február 11-én?
V: 2011. február 11-én Mubarak lemondott az elnökségről.
