Koszovó függetlenségének 2008-as kikiáltása – tények és jogi megítélés
Koszovó függetlenségének 2008-as kikiáltása a koszovói ideiglenes önkormányzati intézmények közgyűlésének aktusa volt. A határozatot 2008. február 17-én fogadta el mind a 109 jelenlévő képviselő, ami a szükséges quórumot biztosította. A határozat Koszovó függetlenségét hirdette ki Szerbiától, és ezzel a terület politikai státusát gyökeresen átalakította.
Rövid történeti háttér
Koszovó többségében albán lakosságú régió volt, amely a 1990-es évek végéig Szerbia része maradt. Az 1990. szeptember 7-én kinyilvánított első függetlenségi nyilatkozatot albán többségű politikai erők adták ki, de az nem vezetett nemzetközi elismeréshez és nem változtatta meg a tényleges közigazgatási helyzetet. Az 1999-es konfliktus és az azt követő NATO-beavatkozás után Koszovó az ENSZ átmeneti igazgatása (UNMIK) alá került, majd 2008-ban az albán vezetés által vezényelt parlamenti határozattal újra kikiáltották a függetlenséget.
Jogviták és nemzetközi jogi megítélés
A szerb kormány a kikiáltást törvénytelennek tartotta, és az ügyet a Nemzetközi Bíróság elé vitte — valójában az ENSZ Közgyűlés fordult a Nemzetközi Bírósághoz, amely 2010. július 22-én hozta meg tanácsadó véleményét. A bíróság megállapította, hogy a függetlenségi nyilatkozat önmagában nem sérti a nemzetközi jogot. Fontos megjegyezni, hogy az ítélet csak azt vizsgálta, hogy a nyilatkozat jogilag tiltott-e; nem döntött arról, hogy Koszovó államisága megvalósult-e vagy milyen következményekkel jár ez a nemzetközi közösségre nézve.
Politikai következmények és elismerés
- Nemzetközi elismerés: a kikiáltást követően több mint száz állam jelezte a Koszovó elismerését, köztük az Egyesült Államok és a legtöbb EU-tagállam. Ugyanakkor több fontos ország — például Oroszország, Kína és több EU-tagállam (Spanyolország, Szlovákia, Románia, Görögország, Ciprus) — nem ismerte el Koszovót, részben belső nemzetiségi és területi aggályokra hivatkozva.
- ENSZ-tagság: Koszovó nem vált ENSZ-tagállammá, mert a tagsághoz szükséges felvételi ajánlást a Biztonsági Tanácsnak kellene jóváhagynia, ahol Oroszország és Kína vétójoggal élhetett.
- Regionális és helyi hatások: Koszovóban jelentős szerb kisebbség él, különösen az északi, szerbek által lakott településeken, ahol sokáig párhuzamos szerb intézmények működtek. A Belgrád–Pristina párbeszéd és az EU közvetítésével kötött megállapodások (például a 2013-as brüsszeli egyezmény) részben a gyakorlati együttműködést javították, de a politikai rendezés továbbra is kényes kérdés maradt.
Nemzetközi jelenlét és a belső jogrend
1999 után az ENSZ átmeneti közigazgatási missziója (UNMIK) irányította a területet, majd a függetlenség kikiáltását követően az Európai Unió jogállamisági missziója (EULEX) segítette a közigazgatási és igazságszolgáltatási funkciók átadását és a rend helyreállítását. Koszovó belső jogrendszere azóta folyamatosan fejlődött, de a nemzetközi támogatás és felügyelet továbbra is fontos szerepet játszik a stabilizációban.
Összefoglalás
A 2008-as kikiáltás mérföldkő volt a régió történetében: a koszovói albán többség politikai vezetése létrehozott egy függetlennek tekintett intézményt, amelyet sok állam elismert, mások viszont ellenálltak. A Nemzetközi Bíróság 2010-es tanácsadó véleménye szerint maga a nyilatkozat nem sértette a nemzetközi jogot, ám a kérdés politikai és jogi következményei, különösen a teljes nemzetközi elismerés és az ENSZ-tagság tekintetében, azóta is vitatottak és részben rendezetlenek.
Koszovó 1946 és 1992 között (Forrás: CIA)
Egyesült Nemzetek Szervezete
Oroszország kérésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa február 17-én délután rendkívüli ülést tartott. Az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun nyilatkozatot adott ki, amelyben elkerülte, hogy állást foglaljon, és felszólította az összes felet, hogy "tartózkodjanak minden olyan cselekedettől vagy kijelentéstől, amely veszélyeztetheti a békét, erőszakra uszíthat, vagy veszélyeztetheti a biztonságot Koszovóban vagy a régióban". Hat nyugati ország - Belgium, Horvátország, Franciaország, Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Államok - nevében felszólalva a belga nagykövet sajnálatát fejezte ki, "hogy a Biztonsági Tanács nem tud megegyezni a további lépésekről, de ez a patthelyzet már hónapok óta egyértelmű. A mai események... egy olyan státuszfolyamat lezárását jelentik, amely minden lehetőséget kimerített a tárgyalásos eredményre való törekvés érdekében".
A Nemzetközi Bíróság ítélete
A Nemzetközi Bíróság 2010. július 22-én úgy döntött, hogy a nyilatkozat nem sérti a nemzetközi jogot. A bejelentés előtt Hashim Thaçi azt mondta, hogy nem lesznek "győztesek vagy vesztesek", és hogy "azt várom, hogy ez egy helyes döntés lesz, a koszovói polgárok akaratának megfelelően. Koszovó tiszteletben fogja tartani a tanácsadói véleményt". Boris Tadić szerb elnök a maga részéről arra figyelmeztetett, hogy "ha a Nemzetközi Bíróság új elvet állít fel, az olyan folyamatot indítana el, amely több új országot hozna létre, és a világ számos régióját destabilizálná".
