A 2006-os csendes-óceáni hurrikánszezon egy átlagon felüli hurrikánszezon volt, 19 nevesített viharral, amelyek közül 11 hurrikán volt, 6 pedig jelentős hurrikán, ez volt a legaktívabb szezon a 2000-es csendes-óceáni hurrikánszezon óta. 2006. május 15-én kezdődött hivatalosan a Csendes-óceán keleti részén, amelyet a nyugati hosszúság 140°-tól keletre eső területnek neveztek, és 2006. június 1-jén kezdődött a Csendes-óceán középső részén, amely a nemzetközi dátumvonal és a nyugati hosszúság 140° között van. Mindkét szezon hivatalosan 2006. november 30-án ért véget. Ezek a dátumok egyezményesen behatárolják azt az időszakot, amikor a legtöbb trópusi ciklon a Csendes-óceán keleti medencéjében kialakul.

Áttekintés

A szezon összességében aktív volt: 19 névvel ellátott vihar, ebből 11 hurrikán, és 6 jelentős hurrikán (Category 3 vagy erősebb). A „jelentős hurrikán” kifejezés általában a Saffir–Simpson-skála 3–5. kategóriájába tartozó rendszereket jelöli, amelyek súlyosebb szélerősséget és nagyobb károkozási potenciált hordoznak. A működésben részt vevő fő meteorológiai szervek a keleti medencében a National Hurricane Center (NHC), míg a középső medencében a Central Pacific Hurricane Center (CPHC) voltak.

Meteorológiai jellemzők

A szezon aktivitását több tényező befolyásolta, köztük a tengerfelszíni hőmérsékletek, az atmoszférikus szélirányok és a globális éghajlati állapotok. Az aktivitás az átlag fölé emelkedett, részben a melegebb tengerfelszíni hőmérsékleteknek és a kedvező felszálló-légköri viszonyoknak köszönhetően, amelyek elősegítették a trópusi ciklonok kialakulását és megerősödését. Az ilyen szezonokban általában magasabb az Accumulated Cyclone Energy (ACE) mutató, amely a ciklonok intenzitását és tartósságát méri.

Jelentősebb viharok

  • Ioke — a 2006-os szezon egyik legismertebb és legintenzívebb rendszere a középső Csendes-óceánban alakult ki. Ioke hosszú életű, igen nagy intenzitású vihar volt, amely jelentős figyelmet kapott, és bizonyos csendes-óceáni szigetekre (például Wake-sziget és Johnston-atoll környéke) gyakorolt hatást. (A középső medencében kialakuló erős viharok különösen ritkák, ezért Ioke kiemelkedő példája volt a szezon erejének.)
  • Számos más vihar is elérte a hurrikán kategóriát, közülük több Category 3 vagy annál erősebb volt, amelyek rövidebb-hosszabb ideig tartó, nagy szélerősségű időjárási eseményeket okoztak a nyílt vizeken.

Hatások és következmények

Bár a szezon aktív volt, a legtöbb erős vihar a nyílt óceánon maradt, ezért a szárazföldi károk országos szintű pusztítást ritkán okoztak. Néhány szigetország és atoll azonban komolyabb hatásokkal szembesült, különösen, ha a viharok erős széllel, esőzéssel és hullámzással érkeztek. A pontos emberi és anyagi veszteségek mértéke viharonként változott; egyes esetekben előfordult infrastruktúra- és mezőgazdasági károsodás.

Névlista és ügynökségi koordináció

A nevek és a figyelmeztetések kiadása a medencei hatáskör szerint történt: a keleti Csendes-óceán esetében az NHC, a középső régióban a CPHC volt a fő koordináló szerv. A nevek listája évente előre meghatározott forgó listákból származik, és külön szabályok vonatkoznak arra, hogy egy név mikor kerül visszavonásra (például ha egy vihar különösen pusztító volt).

Összehasonlítás és jelentőség

A 2006-os szezon aktivitása miatt fontos referencia a korábbi és későbbi szezonok összehasonlításában: az, hogy 2000 óta ez volt az egyik legaktívabb év, rámutat a szezon időszakos ingadozásaira és a klimatikus feltételek szerepére a trópusi ciklonok kialakulásában. Az ilyen aktív szezonok további kutatásokat ösztönöznek az éghajlatváltozás és a trópusi viharok közötti összefüggés feltárására.

Ha részletesebb információt szeretne egyes viharokról (például pályájukról, maximális szélerősségükről, nyomásviszonyokról vagy konkrét károkról), megadhatom a legfontosabb viharciklusokat és eseményeket külön-külön, forrásokkal és időrendi leírással.