A zigóta az a megtermékenyített sejt, amelyből egy új egyed — állat vagy növény — fejlődik ki. Amikor egy nőstény petesejtje és egy hím spermiuma egyesül, az így keletkező sejtet zigótának nevezzük. A zigóta ezután osztódni kezd, és a sejtosztódások, differenciálódás és szervekké alakulás sorozatán keresztül embrióvá majd később kifejlett egyeddé válik.
Hogyan jön létre a zigóta?
A zigóta a két haploid ivarsejt — a petesejt és a spermium — egyesüléséből keletkezik. Az egyesülés eredményeként létrejön egy diploid sejt, amely mindkét szülő kromoszómáinak és DNS-ének másolatát tartalmazza. A maternálisan örökített sejtszervezeti elemek, például a mitokondriális DNS általában az anyától származik. Bár a zigóta tartalmazza az összes genetikai információt, a további fejlődéshez szükséges molekuláris tényezők és a környezeti feltételek (pl. anyai szövetek, tápanyagok) is fontosak.
Korai fejlődési szakaszok
Az állatoknál a zigóta azonnal osztódni kezd (hasadás). A több osztódott sejtből kialakul a morula, majd a belső sejtcsomóból és a külső sejtrétegből a blasztociszta (blastociszta). Az embereknél a megtermékenyítés általában a petevezetékben történik; a zigóta pár nap alatt eljut a méhbe, és a blasztociszta ritkulva beágyazódik (implantáció) a méh falába. A következő fontos lépés a gasztruláció, amikor az embrionális sejtrétegek (ektoderma, mezoderma, endoderma) kialakulnak, és megkezdődik a szervek differenciálódása.
Különbségek fajok szerint
- Vivipar fajok (pl. emberek, emlősök): a zigóta a nő testében fejlődik, a terhesség (a vemhesség) alatt belső fejlődés zajlik.
- Ovipar fajok (pl. madarak, legtöbb hüllő, halak, sok rovar): a zigóta a tojásban fejlődik; a szülők a tojást lerakják, és a zigóta a tojásban növekszik, majd kikelve jön létre a lárva vagy a kisállat.
- Növényeknél a zigóta a megtermékenyítés után a vegetatív növény (sporofiton) alapját képezheti — itt is más a fejlődés menete az állatokhoz képest.
Biológiai és gyakorlati jelentőség
A zigóta az emberi egyedfejlődés első olyan egysége, amely genetikailag egyedi kombinációt hordoz. A kezdeti sejtek általában totipotensek, azaz elvileg képesek egy teljes egyedet létrehozni; ez magyarázza, hogy az ikerterhesség (osztódásból származó egypetéjű ikrek) a korai osztódási szakaszokban alakulhat ki. A fejlődés során előfordulhatnak hibák (pl. kromoszóma-rendellenességek, mozaicizmus), amelyek vetélést vagy fejlődési rendellenességet okozhatnak.
Klinikai szempontból a zigóta és a korai embrió fontos szerepet játszik az asszisztált reprodukciós eljárásokban (például in vitro fertilizáció, embrionális visszaültetés). Léteznek olyan diagnosztikai eljárások is (például preimplantációs genetikai vizsgálatok), amelyekkel a beültetendő embriók kromoszóma- vagy génvizsgálata történhet.
Összefoglalás
A zigóta a megtermékenyítés után keletkező, fejlődésre képes első sejt, amelyből az egyed teljes fejlődési folyamata elindul. Bár genetikailag minden tulajdonsága adott, a további fejlődés a sejtosztódások, sejtsors-meghatározódás és a környezeti feltételek kölcsönhatásának eredménye. A fejlődés módja és időtartama fajonként eltér: egyes állatoknál a zigóta a testben fejlődik tovább, másoknál a tojásban.