Yun Chi-Ho (1865–1945) a csoszoni korszakból származó koreai politikus és keresztény aktivista volt, aki korai éveiben jelentős szerepet játszott a modernizációt és a polgári jogokat támogató mozgalmakban. Yun sokoldalú szereplője volt a koreai társadalom átalakulásának: képviselte a nyugati értékek (különösen az oktatás és a keresztény hit) terjesztését, és részt vett a japán imperializmus elleni függetlenségi törekvésekben. Yun Chi-ho nagybátyja volt Yun Bo-sunnak (koreaiul: 윤보선), Dél-Korea 4. elnökének, aki Jwaong (koreaiul: 좌옹) írói álnéven is ismertté vált.
Tevékenysége és szerepkörei
Yun emberi és polgári jogi aktivistaként ismert: támogatta az oktatás és a közéleti tájékozódás szélesítését, szószólója volt a társadalmi reformoknak, és aktívan részt vett nemzeti felszabadítási törekvésekben. Tagja volt különböző társaságoknak és kluboknak, többek között egy függetlenségi csoportnak és a „10 000 ember klubnak”, valamint egy független újság főszerkesztőjeként is dolgozott. E tevékenységeken keresztül igyekezett a modern polgári értékeket és a nemzeti öntudatot erősíteni a koreai társadalomban.
Pozícióváltás és megítélése
Habár Yun korábban határozottan ellenezte Korea japán megszállását és a gyarmatosító politikát, 1915 körül fordulatot vett: távolodott a függetlenségi aktivizmustól, és később a japán hatalommal együttműködő, úgynevezett japánbarát álláspontot kezdett képviselni. Ez a fordulat súlyos vitákat és kritikát váltott ki tőle korábban függetlenségpárti társai és a későbbi koreai közvélemény részéről.
Yun Chi-ho személye és pályafutása ezért ellentmondásos megítélésű: egyesek a modernizáció és az oktatás előmozdítójaként, emberi jogi aktivistaként emlékeznek rá, mások viszont akkori egykori együttműködését bírálják. Halála 1945-ben, a második világháború végén jelezte egy korszak végét, és életműve a koreai történelem egyik vitatott, de fontos részét képezi.
