Georg Friedrich Bernhard Riemann

Life

Gyermekkor

Bernhard Riemann egy hatgyermekes család második gyermeke volt. Apja lutheránus lelkész volt. A család nagyon szegény volt, és nem volt mit enniük. A gyerekek közül többen meghaltak, Bernhard pedig mindig is rosszul élt. Szülei szeretőek voltak, de ő nagyon félénk fiú volt. Később nagyon meg kellett próbálnia, hogy elég bátor legyen ahhoz, hogy nyilvánosan beszéljen. Az apja volt az egyik első tanára. A kisfiú nagyon szeretett volna mindent megtanulni. Tízéves korában matematika szakos tanárhoz járt, de ő gyakran jobb volt matematikából, mint a tanára. Tizennégy éves korában Hannoverbe ment, ahol a nagymamájánál lakott, hogy gimnáziumba járhasson. Apja azt akarta, hogy pap legyen, de Bernhard túlságosan félénk volt ahhoz, hogy prédikáljon az embereknek. Végül hagyta, hogy matematikát tanuljon.

Riemann iskolai éveiből van egy jól ismert történet. Az iskola igazgatója felmentette őt a matematikaórák alól, mert az órák túlságosan könnyűek voltak számára. Bernhard megkérdezte az igazgatót, hogy kölcsönkérhet-e egy nehéz matematikakönyvet, hogy elolvashassa, így az igazgató kölcsönadta neki Legendre Théorie des Nombres (Számelmélet) című könyvét. Ez egy hatalmas könyv volt, olyan nehéz matematikával, hogy a világon csak néhány ember értette volna meg az egészet. Az igazgató csalódott volt, amikor a fiú mindössze hat nap után visszahozta a könyvet. Megkérdezte tőle, hogy meddig jutott. A fiú azt mondta, hogy az egész könyvet elolvasta. Ez igaz volt, és ő mindent megértett és megjegyzett. Később, amikor Riemann 33 éves volt, kidolgozta a híres Riemann-hipotézist. Ez egy mindössze 8 oldalas cikk volt, de az elképzelését Legendre írásából fejlesztette ki. A matematikusok azóta is azon fáradoznak, hogy megpróbálják bebizonyítani, amit Riemann írt.

Egyetemi élet

Riemann a göttingeni és a berlini egyetemen tanult. Diákévei alatt olyan gondolatokat fejlesztett ki, amelyek a modern matematikai fizika számára nagyon fontosak lettek. 1851-ben doktori címet szerzett a Komplex változó függvényei általános elméletének alapjai című disszertációjával. Ez később nagyon hasznosnak bizonyult a topológiában, amely a helyzettel és a hellyel foglalkozik. Amikor Göttingenben egyetemi tanár lett, három előadást kellett tartania, amelyek közül a professzorok egyet választottak ki. Az egyik professzor Carl Friedrich Gauss volt, aki az egyik legnagyobb matematikus volt, aki valaha élt. Gauss felkérte, hogy a Geometria alapjait képező hipotézisekről beszéljen. Gauss maga is dolgozott ezen a témán. Riemann rettenetesen ideges volt, hogy erről a témáról a híres Gauss előtt tart előadást. Amikor megtartotta az előadást, az a matematika történetének egyik leghíresebb eseménye lett. Gauss nem gyakran dicsérte a fiatalabb matematikusokat, de nagyon lelkes volt. Riemann ötletei tették lehetővé Einstein számára, hogy több mint fél évszázaddal később kidolgozza relativitáselméletét.

Riemann eleinte nem kapott fizetést. A diákoktól kapott díjakra támaszkodott. Négy év után kapott egy kis fizetést. 1857-ben docens, majd 1859-ben rendes professzor lett, a négy évvel korábban Gauss-t váltó Dirichlet utódjaként. Riemann rossz egészségtől szenvedett. A túlhajszoltság gyakran vezetett depressziós időszakokhoz. Családjában sok haláleset történt, de nagyon keményen dolgozott, és számos olyan felfedezést tett, amelyeket ma róla neveztek el. Nagyon híressé vált. Egy berlini látogatásakor Borchardt, Kummer, Kronecker és Weierstraß - mind nagyon híres matematikusok - dicséretekkel halmozták el. Párizsba ment, ahol találkozott Hermite-tel, aki nagyon csodálta őt. A londoni Royal Society és a Francia Tudományos Akadémia kitüntette.

Megnősült, és rövid ideig boldog volt. Aztán megbetegedett. Mellhártyagyulladásban szenvedett, és többször is Olaszországba utazott, hogy meggyógyuljon. A Maggiore-tó partján fekvő Selascában halt meg 39 évesen.

Kapcsolódó oldalak

• Riemann-összeg
• Riemann-hipotézis
• Riemann-zéta függvény