Vízellátó rendszer

A vízellátó rendszer vagy "vízellátó hálózat" olyan műszaki rendszer, amely vízellátást biztosít.

A vízellátó rendszer jellemzően a következőket tartalmazza:

Tiszta vízellátás ivásra és egyéb felhasználásra. Ezért van az, hogy szinte minden nagyváros folyókon vagy azok közelében van. A víz azonban csővezetékek vagy víztartó rétegek mentén is mozgatható.
Szükség van víztároló létesítményekre, például víztározókra, víztartályokra vagy víztornyokra. Kisebb vízrendszerek ciszternákban vagy nyomástartó edényekben tárolhatják a vizet. A magas épületeknél előfordulhat, hogy a vizet helyben, nyomástartó edényekben kell tárolni, hogy a víz eljusson a felsőbb emeletekre.
A víz nyomás alá helyezésére, például szivattyúállomások segítségével, általában a földalatti vagy föld feletti víztározók vagy ciszternák kimeneténél van szükség (ha a gravitációs áramlás nem kivitelezhető).
A víz elosztására szolgáló csőhálózat a fogyasztókhoz (amelyek lehetnek magánházak, ipari, kereskedelmi vagy intézményi létesítmények) és egyéb felhasználási pontokhoz (például tűzcsapokhoz).

A rendszer második része a szennyvízzel és a szennyvízzel foglalkozik, amelyet végül visszavezetnek, vagy amely visszakerül a rendszerbe. Ha ezt a "szennyvizet" nem tisztítják, kolera- és tífuszjárványok törnek ki, és még mindig előfordulnak olyan városokban, ahol a víztechnika nem tartott lépést a népesség növekedésével.

Víztisztító berendezések. Miután a vízben lévő szilárd anyagok kiülepedtek, a vizet levegőztetik. Ez úgy történik, hogy a vizet lassan átfuttatják egy levegőztetett kavicságyon vagy homokágyon. A vízben lévő oxigén elpusztítja az anaerob baktériumokat. Néha a mérgező vörösmoszatok túlélnek, és ha ez így van, akkor a vízhez adott klórral elpusztítják őket. Ezután a vizet mikroszkóp alatt megvizsgálják (mintát vesznek), és feljegyzik a baktériumtartalmát. A kormányzat szabványokat állapít meg a megengedett határértékekre vonatkozóan mindenféle idegen tárgyakra, valamint a víz kémiai és biológiai összetételére vonatkozóan.
A kezelt vizet (általában földalatti) vízvezetékek segítségével vezetik el.

Ez a fajta rendszer John Snow munkájának következménye volt a 19. század közepén a londoni kolerajárványok kapcsán. Minden erőfeszítés ellenére még mindig előfordulnak járványok, ha a föld alatti csatornarendszerben és a föld alatti vízvezetékekben szivárgások vannak.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a vízellátó rendszer?

V: A vízellátó rendszer vagy "vízellátó hálózat" olyan műszaki rendszer, amely ivóvízellátást és egyéb felhasználási célokat biztosít.

K: Milyen összetevőkből áll egy vízellátó rendszer?

V: A vízellátó rendszer jellemzően tartalmaz egy tiszta vízforrást, tároló létesítményeket, például víztározókat vagy tartályokat, nyomásfokozó rendszereket, például szivattyúállomásokat, és csőhálózatokat a fogyasztókhoz való eljuttatáshoz. Tartalmazza továbbá a szennyvízkezelésre szolgáló létesítményeket, mielőtt az visszakerül a rendszerbe.

K: Hogyan biztosíthatják a nagyvárosok a tiszta ivóvízhez való hozzáférést?

V: A nagyvárosok általában azért jutnak tiszta ivóvízhez, mert folyók közelében helyezkednek el. A vizet csöveken vagy víztartó rétegeken keresztül nagy távolságokra is el lehet juttatni.

K: Milyen típusú létesítményekre van szükség a víz tárolásához és nyomás alatt tartásához?

V: Szükség lehet víztároló létesítményekre, például víztározókra, tartályokra vagy tornyokra. A földalatti vagy föld feletti tározók vagy ciszternák kimeneténél (ha a gravitációs áramlás nem kivitelezhető) szintén szükség lehet nyomásfokozó rendszerekre, például szivattyúállomásokra.

K: Hogyan biztosítják a kezelt víz minőségét?

V: A kezelt víz minőségét mikroszkópos vizsgálattal és a baktériumtartalom rögzítésével biztosítják, a kormány által meghatározott szabványoknak megfelelően az idegen tárgyakra és a kémiai/biológiai összetételre vonatkozóan. Szükség esetén klórt is hozzá lehet adni a levegőztetési folyamatokat túlélő mérgező vörös algák elpusztítására.

K: Ki fejlesztette ki ezt a fajta rendszert a 19. század közepén Londonban?

V: Ezt a rendszertípust John Snow fejlesztette ki a 19. század közepén Londonban pusztító kolerajárványok idején.