Vicente Martín y Soler (1754. május 2. – 1806. január 30.) spanyol zeneszerző, aki elsősorban operáiról és balettjeiről ismert. Számos színpadi művet alkotott, amelyeket Európa jelentős operaszínpadaikon adtak elő.

Életpálya

A spanyolországi Valenciában született és fiatalon külföldön folytatta zenei tanulmányait: az olaszországi Bolognában tanult, ahol a kor neves zenepedagógusa, Giovanni Battista Martini volt a mestere. Első operája, az Il tutore burlato 1775-ben mutatták be Madridban.

Ezután visszatért Olaszországba, és 1777 és 1785 között a nápolyi Teatro di San Carlo zeneszerzőjeként működött, ahol több színpadi művet írt. Később Bécsbe költözött, ahol operái — köztük az 1786 körül bemutatott Una cosa rara — különösen nagy közönségsikert értek el. Bécsben kortársa és szakmai környezete közé tartozott többek között Wolfgang Amadeus Mozart és más osztrák-olasz komponisták; művei a kor operabuffa hagyományába illeszkednek.

1788-ban Nagy Katalin orosz cárnő meghívására Oroszországba utazott, ahol a szentpétervári udvari színházak számára írt operákat és baletteket. Martín y Soler Szentpéterváron töltötte élete utolsó éveit, és ott is halt meg 1806-ban.

Stílus és művészi jelentőség

Martín y Soler zenéjét a líraiság, a dallamgazdagság és a színpadi hatékonyság jellemzi. Művei könnyen befogadható melodikusságukkal és a komikus-szituációs fordulatok ügyes kezelésével hamar népszerűvé váltak a közönség körében. Bécsben és más városokban is fontos szerepet játszott az opera buffa fejlődésében: művei gyakran tartottak lépést a kor divatos ízlésével, ugyanakkor magas szakmai kvalitást is mutattak.

Dolgozott a korszak jelentős librettistáival, többek között olyan szerzőkkel, akik a bécsi operai életben is aktívak voltak. Műveit az udvari színházak — különösen Szentpéterváron — is rendszeresen tűzték műsorra, ahol balettjei és pódiumművei szintén nagy figyelmet kaptak.

Válogatott művek és örökség

  • Il tutore burlato (első opera, 1775)
  • Una cosa rara (Bécsben bemutatott, nagy sikerű opera)
  • Több opera és balett, amelyeket Nápolyban, Bécsben és Szentpéterváron adtak elő

Öröksége: Martín y Soler pályafutása idején igen népszerű volt, később részben feledésbe merült, de a 20–21. század kutatása és korabeli zenei kiadványok révén újból növekvő érdeklődés irányul rá. Műveinek a feltárása, kiadása és korszerű előadása ma is hozzájárul a klasszikus operai repertoár megismeréséhez és a korszak zenéjének teljesebb képéhez.