A United Airlines 93-as járata egy Boeing 757-200 típusú repülőgép volt, amelyet 2001. szeptember 11-én eltérítettek és később szándékosan lezuhant. Aznap a járat az Egyesült Államokban, a New Jersey állambeli Newarkban található Newark nemzetközi repülőtérről (későbbi nevén Newark Libertynemzetközi repülőtér) a San Franciscó-i nemzetközi repülőtérre tartott volna. A fedélzeten összesen 44 ember tartózkodott: 33 utas, a 7 fős személyzet és a 4 gépeltérítő.
Az eltérítés és a fedélzeti események
A gépet négy férfi, az al-Kaida által kiképzett eltérítők vették át az 2001. szeptember 11-én végrehajtott terrortámadássorozat részeként. A támadók egyike, Ziad Jarrah, vélhetően a „pilóta” szerepét töltötte be; mellette az eltérítők között voltak Ahmed al-Haznawi, Ahmed al-Nami és Sa'id al-Ghamdi. Nem sokkal a felszállást követően az eltérítők a pilótafülkébe hatoltak, és az eszközök — köztük kések és valószínűleg dobozvágók — segítségével legyőzték a pilótákat. A fedélzeten szolgáló kapitány Jason M. Dahl és más személyzet tagjai a támadásban életüket vesztették.
A gépeltérítők átvették az irányítást, és a repülőgépet Washington felé irányították. Több utas és személyzeti tag telefonon és fedélzeti telefonon keresztül kapcsolatba lépett a földdel, és ekkor értesültek a World Trade Center és a Pentagon elleni támadásokról. A beszélgetések, illetve a telefonhívásokból szerzett információk alapján a fedélzeten utazók rájöttek, hogy a gépeket Amerika elleni koordinált terrortámadások céljából használják fel.
Az utasok és a személyzet egy csoportja — köztük olyan ismert névként említett utasok, mint Todd Beamer, Mark Bingham, Tom Burnett és Jeremy Glick — összehangolt ellenállásba kezdett: tervet dolgoztak ki a gépeltérítők visszaszorítására és a pilótafülke visszafoglalására. Todd Beamer híres mondása, a „Let’s roll”, a telefonbeszélgetéseiből vált ismertté, és később a hősies ellenállás jelképévé vált.
A zuhanás és következményei
A fedélzeti ellenállás közben a gépeltérítők a repülőgépet egy mezőre vezették és szándékosan lezuhantatták a Pennsylvania állambeli Shanksville közelében, Washingtontól mintegy 240 km-re északnyugatra. A katasztrófa következtében a személyzet és valamennyi utas életét vesztette. A vizsgálatok és a rendelkezésre álló adatok alapján az NTSB és az FBI megállapította, hogy a fedélzeten történtek — az utasok és a személyzet ellenállása — valószínűleg megakadályozták, hogy a gépeltérítők elérjék Washington egy célpontját (sok szakértő szerint a célpont az Egyesült Államok Capitoliuma volt).
A fedélzeti adatrögzítők (kokpit-hangrögzítő és repülési adatrögzítő) és a lezuhant roncsok vizsgálata során a hatóságok rekonstruálták az eseménysort: a felvételeken hallhatóak a harc és a rángatások, valamint a telefonhívásokból nyert információk. A hivatalos vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy az utasok és személyzet hősi fellépése megakadályozta a több ezer ember életét követelő további támadást Washingtonban.
Vizsgálat, áldozatok és emlékezés
A baleset utáni nyomozásban az NTSB, az FBI és más szövetségi szervek széleskörűen gyűjtötték össze a bizonyítékokat, elemezték a roncsokat és a rögzített felvételeket. A 44 áldozat (beleértve a 4 gépeltérítőt is) neveit később feltüntették a megemlékezéseken és emlékműveken.
Shanksville közelében a Flight 93 National Memorial emlékművet hozták létre, hogy tisztelegjenek az áldozatok és a hősies cselekedetek előtt. Az emlékhely a lezuhanás helyszínéhez közeli területen található, és különböző emlékhelyeket, névtáblákat, valamint a “Tower of Voices” nevű zenetornyot foglalja magában, amely a veszteségre és az emlékezésre emlékeztet.
A United 93-as járat utasainak és személyzetének tettei széles körben elismerést nyertek: sokan úgy tekintenek rájuk, hogy önfeláldozó cselekedetük megakadályozta, hogy a támadók további, nagyobb tömegeket érintő célpontokat érjenek el. A járat története, az utasok viselkedése és a „Let’s roll” kifejezés az amerikai közbeszédben és emlékezetben is fontos helyet foglal el.