A dzsainizmusban a tirthankara (szanszkritul tīrthaṅkara) olyan megvilágosodott Tanító, aki megmutatja az utat a születések és halálok körforgásából, azaz az saṃsārát való megszabaduláshoz. A szó szerinti jelentése „gázló- vagy révkészítő” — az a személy, aki hidat épít a világ számára a szenvedéssel teli létezés és a felszabadulás között. A dzsain hagyomány szerint idővel a tanítások halványulnak, majd egy ritka egyén megszületik, aki egy ponton lemond a világi életről, győzze le saját belső korlátait, és eléri a Kevala Jñānát (mindentudást). Miután ezt a tökéletes tudást megszerzi, újraalapítja a dzsainizmust és megmutatja az utat másoknak a saṃsārából a moksha felé.

Mit jelent egy tirthankara szerepe?

A tirthankara nem teremtő istenség, hanem példakép és végső értelemben Tanító. Feladata, hogy helyreállítsa az erkölcsi és filozófiai rendet, és tiszta, gyakorlati útmutatást adjon a megszabaduláshoz. A tirthankara megmutatja a helyes hitet, a helyes tudást és a helyes cselekvést (a dzsain tradícióban ismert „három ékszer” — Samyak darśana, Samyak jñāna, Samyak cāritra), amelyek együtt vezetnek a felszabaduláshoz. Tanításai univerzálisak: az erőszakmentesség, igazmondás, nem-tulajdonlás és mértékletesség hangsúlyozása minden élőlényre vonatkozik, függetlenül vallási hovatartozástól.

A 24 tirthankara és az időciklus

A dzsain hagyomány szerint egy időciklus minden felében pontosan huszonnégy tirthankara jelenik meg az emberiség megsegítésére. A kozmikus idő folyama kétféle félciklusra oszlik (leszálló és emelkedő ciklusok), és mindkettőben 24 ilyen nagy Tanító tűnik fel. Az első ismert tirthankara Rishabhanatha volt, akitől a hagyomány többek közt a mezőgazdaság, kézművesség és más alapvető ismeretek átadását vezeti le. A jelenlegi leszálló (avasarpini) félciklus 24. és egyben utolsó tirthankarája Mahavira (i. e. 599–527) volt; közvetlen elődje, Parshvanatha, a 23. tirthankara, történelmi személyiségnek tekinthető a források szerint.

Tanítások, szentírások és felekezetek

A tirthankara tanításait a dzsain tradícióban gyakran gyűjtötték össze és rögzítették az úgynevezett Agamáknak nevezett szentírásokban. A különböző dzsain felekezetek (főként a Svetambara és a Digambara) között vannak eltérések abban, mely szövegeket tartják autentikusnak vagy hogyan értelmezik azokat, de maguk a tirthankara-üzenetek — erőszakmentesség, igazságosság, aszketizmus és a lélek tisztítása — alapvetően egységesnek tekinthetők. Bár a tirthankarákat a dzsainok nagy tisztelettel élik meg (gyakran imádják, áldozatokat és rituálékat szentelnek nekik), a tirthankara nem teremtő Istenként, hanem megvalósító és útmutató mesterként jelenik meg: kegyelmük minden érző lény számára hozzáférhető, vallási hovatartozástól függetlenül.

Tirthankara mint Jina és belső győzelem

A tirthankarákat gyakran Jina-nak (győztes) nevezik, mert legyőzték a belső ellenségeket, azaz a szenvedélyeket és kötődéseket. A dzsain leírások szerint ezek közé tartoznak például:

  • krodha — harag, düh;
  • rāga — ragaszkodás, vágy;
  • mana — büszkeség;
  • lobha — kapzsiság;
  • valamint egyéb belső korlátok és szenvedélyek, amelyek megakadályozzák a tiszta észlelést.

Miután elérik a Kevala Jñānát, megszabadulnak az olyan testi-ösztönös korlátoktól is, amelyeket a hagyomány „tizennyolc tökéletlenségként” említ (például éhség, szomjúság, alvás, testi korlátok), így testi és lelki értelemben egyaránt felszabadult létezőknek számítanak.

Tisztelet, rituálék és ikonográfia

A tirthankarák szobrai és ábrázolásai a dzsain művészet központi elemei. Gyakori pózok:

  • méditáló ülés (padmāsana) — a legtöbb tirthankara ülő ábrázolása;
  • kayotsarga — a test elengedésének póza, álló meditationális forma, amely a világtól való teljes elfordulást jelképezi.

Az ikonográfiában minden tirthankarának megvannak a maga jelképállatai vagy szimbólumai (embléma a talapzaton), amelyek segítenek azonosítani őket. A Svetambara hagyomány általában ruhában ábrázolja a tirthankarákat, míg a Digambara hagyomány többségében meztelen formában mutatja az aszketikus idealizmust. A tirthankara-kultusz részei továbbá a templomi áldozatok, felajánlások és ünnepek, például a Mahavir Jayanti (Mahavira születésnapja) és a Paryushana, amelyek során a hívők a vezeklést, bűnbánatot és a tanítások megerősítését gyakorolják.

Összefoglalás

A tirthankara a dzsainizmusban alapvető szereplő: nem mindent teremtő isten, hanem tökéletes Tanító és útmutató, aki a lelki szabadság felé vezet. Tanításai — az erőszakmentesség, igazság, mértékletesség és aszketikus önfegyelem — ma is a dzsain közösségek vallási gyakorlatának és etikájának magját képezik. A 24 tirthankara koncepciója és a tirthankarák történetei egyszerre mitikus, erkölcsi és történeti elemeket ötvöznek, és segítenek a dzsainoknak abban, hogy követendő példákat találjanak a megszabadulás útján.