A Shard (más néven Shard of Glass, Shard London Bridge vagy London Bridge Tower) egy magasház a londoni Southwarkban. A Shard 2012 júliusában nyerte el végleges formáját és ekkor nyitották meg a nagyközönség előtt is. Magassága 309,6 méter (1016 láb), ezzel a készültekor az Európai Unió legmagasabb épülete volt, továbbá a világ egyik meghatározó felhőkarcolója (a világon jelenleg a 96. legmagasabbnak tartják). Az Emley Moor adóállomás 330 méteres betontornya után ez a második legmagasabb szabadon álló építmény az Egyesült Királyságban.

A Shard a Southwark Towers helyébe lépett, amely egy 1975-ben épült 24 emeletes irodaház volt. A Shard építésze Renzo Piano volt. Piano leginkább a párizsi Pompidou Központ megalkotásáról ismert, amelyet a brit Richard Rogersszel közösen készített. Piano a tervezés során a Broadway Malyan építészirodával dolgozott együtt. A torony 72 emelete irodák számára használható, a 72. emeleten, 245 méteres magasságban egy kilátógaléria és egy szabadtéri kilátóterasz - az Egyesült Királyság legmagasabbja - található. A Shardot alulról felfelé szabálytalan piramis alakúra tervezték, és teljes egészében üveggel borítják. Épületét 2012 áprilisában fejezték be. A nagyközönség számára 2012. július 5-én nyitotta meg kapuit.

A Shardot 2000-ben tervezték. Abban az évben a londoni vállalkozó, Irvine Sellar úgy döntött, hogy átépíti a Southwark Towers-t, egy 1970-es évekbeli irodaházat a London Bridge pályaudvar mellett, és 2000 márciusában Berlinbe repült, hogy találkozzon Piano ebédre. Sellar elmondása szerint az építész az étkezés során a magas épületek iránti megvetéséről beszélt, majd átlapozta az étterem étlapját, és felvázolt egy jéghegyszerű szobrot, amely a Temzéből emelkedik ki. Ötleteit a helyszín mellett húzódó vasútvonalakból, a 18. századi velencei festő, Canaletto festményein látható londoni tornyokból és a vitorlás hajók árbocaiból merítette.

Építési folyamat és költségek

A Southwark Towers bontása 2008 áprilisában kezdődött; az épületet állványok és fehér fóliák borították, és 2009 elején fejeződött be a bontás, amely után megkezdődött az új torony alapozása és a szerkezet építése. A tényleges építési munkák 2009 körül indultak, és a szerkezet 2012 tavaszára érte el végső magasságát. A beruházást a Sellar Property Group kezdeményezte, a projektben nemzetközi befektetők is részt vettek. A Shard építési költségei több száz millió fontot tettek ki (a beruházás értékét általában közelítőleg több száz millió fontban szokták megadni).

Funkciók és használat

A torony vegyes funkciójú: irodákat, éttermeket és egy luxusszállodát foglal magában, emellett közösségi és kereskedelmi terek, valamint a látogatók számára kialakított kilátógaléria működik benne. A kilátó, amelyet gyakran „The View from The Shard” néven említenek, több szinten várja a látogatókat, és jó időben kilométerekre ellátni belőle a városra; a szabadtéri terasz különleges élményt nyújt 245 méteres magasságával.

Műszaki és anyaghasználat

A Shard vázszerkezete többféle anyagot kombinál: a központi mag általában vasbetonból készül, míg a külső héjat acél és üveg elemek alkotják. A külső homlokzatot nagyszámú, egymáshoz illeszkedő üvegtábla borítja: ez a könnyű, fényvisszaverő burkolat adja az épület jellegzetes, törékeny jéghegy-szerű megjelenését. Az üvegfelület mintegy 11 000 üvegtáblából áll (a megadott szám közelítő), melyek a természetes fény bejutását és a panorámát maximalizálják.

Elismerés és vita

A Shard megjelenése megosztotta a közvéleményt: sokan dicsérik látványosságát és az ikonikus, modern siluettet, mások kritizálják, mert állítólag nem illeszkedik a tradícionális londoni skyline-hoz. A tervezés és engedélyezés során különféle viták és közösségi egyeztetések zajlottak a beépítésről, a látképre gyakorolt hatásról és a környezeti hatásokról. Ugyanakkor a torony mára a város meghatározó építészeti látványosságai közé tartozik, és évente sok látogatót vonz.

Megközelítés és környezet

A Shard közvetlenül a London Bridge vasút- és metróállomás mellett található, ami kiváló közlekedési kapcsolatot biztosít a város többi részével. A környék a közelmúltban jelentős megújuláson ment keresztül: új irodák, lakóépületek, kereskedelmi egységek és közterek jöttek létre, amelyek átalakították a korábban ipari és irodai jellegű területet.

Összességében a Shard a 21. századi Londont reprezentáló, jellegzetes építmény: modern technológiát és jelentős befektetést képvisel, miközben képes vita tárgyává is válni a városképről és a közösségi hasznosításról folyó diskurzusban.