Temze-gát

Földrajz

Földrajzi időjárási rendszer

London érzékeny az árvizekre. Az Atlanti-óceán alacsony nyomása által keltett viharhullám néha kelet felé halad Skócia északi része mellett, majd az Északi-tenger sekély vizeibe sodródhat. Az árhullám az Északi-tengeren lefelé áramlik, amely a La Manche-csatorna és a Temze torkolata felé szűkül. Ha a viharhullám egybeesik a tavaszi dagállyal, veszélyesen magas vízszintek alakulhatnak ki a Temze torkolatában. Ez a helyzet és a Temzén lefelé folyó árhullámok együttesen jelzik a mérnököknek, hogy mikor kell működtetni a gátakat.

Emelkedő vízszintek

A veszély az évszázadok során a magas vízszint lassú, de folyamatos emelkedése (20 cm / 100 év) és Nagy-Britannia lassú "billenése" (északon és nyugaton felfelé, délen és keleten lefelé) miatt, amelyet a jégkorszak utáni visszahullás okozott, az idők során egyre nőtt.

Történelmi árvíz

Tizennégy ember halt meg az 1928-as temzei árvízben, és miután az 1953-as északi-tengeri árvízben 307 ember halt meg az Egyesült Királyságban, a kérdés újból előtérbe került.

Az árvízvédelmi rendszerre vonatkozó korai javaslatokat megakasztotta, hogy a gáton nagy nyílást kellett kialakítani, hogy a londoni dokkokból érkező hajók áthaladhassanak rajta. Amikor a konténerizáció felváltotta a régebbi hajózási formákat, és Tilburyben új kikötőt nyitottak, egy kisebb gát vált megvalósíthatóvá, amelynek négy fő hajózási fesztávolsága megegyezik a Tower Bridge nyílásának szélességével.

Operation

A Temze-gát árvízvédelmi zárlatát akkor indítják el, amikor az Északi-tengeren magas dagály várható, és a folyó vízhozama magas a Teddington gátnál lévő árapályhatárnál. Ha a vízszint meghaladhatja a 4,87 métert London központjában, akkor ez a kiváltó ok.

A lezárás körülbelül 9 órával azelőtt kezdődik, hogy a veszélyes dagály elérné a gátat. Az üzenetek utasítást adnak a folyami forgalom leállítására, a mellékkapuk bezárására és a többi folyóhasználó riasztására. A Temze-gát mellett a kisebb kapukat is le kell zárni a Temze-árhullám mentén. Amint a folyami hajózás leállt és az összes kapu bezárult, maga a Temze-gát is lezárható. Először a kisebb kapukat zárják le, majd egymás után a fő hajózható szakaszokat. A kapuk mindaddig zárva maradnak, amíg az árhullám a gát alatti szakaszon nem csökken ugyanarra a szintre, mint a folyásirányban feljebb lévő vízszint.

Heves esőzések után Londontól nyugatra az árvíz a Temzén felfelé (London előtt) folyik le. Mivel a folyó Teddington gátjától egészen Londonig árapályos, ez csak dagálykor jelent problémát, ami megakadályozza, hogy az árvíz a tengerbe távozzon. Teddingtontól a folyó a torkolatába nyílik, és apálykor a folyó sokkal nagyobb vízhozamot tud felvenni, minél lejjebb megyünk a folyón.

Ha a folyó áradáskor a folyón felfelé halad, és a kapukat röviddel apály után bezárják, a gát mögött hatalmas üres térfogat marad, amely tározóként képes visszatartani a Teddington gáton át érkező árvizet. A legtöbb folyó áradása nem tölti meg ezt a térfogatot abban a néhány órában, amikor a gátat le kell zárni. Ha a gát nem lenne ott, akkor a dagály ezt a térfogatot töltené meg, és az áradó víz így Londonban kiönthetne a folyóparton. A 2009-ig tartó lezárások körülbelül egyharmadát a Londontól nyugatra eső heves esőzések okozta áradások megelőzése érdekében hajtották végre.

Földalatti alagút a Temze-gát mólói között.

Lezárások és incidensek

Az 1980-as években négy, az 1990-es években 35, az évszázad első évtizedében pedig 75 üzemet zártak be. A bezárások aránya meghaladja az előre jelzettet, és gyorsan növekszik.

1997. október 27-én London számára potenciálisan katasztrofális esemény történt. A sűrű ködben hajózó MV Sand Kite kotróhajó a Temze gát egyik mólójának ütközött. Ahogy a hajó süllyedni kezdett, a 3300 tonnás rakományt kidobta, és végül az orránál fogva a gát egyik kapujának tetejére süllyedt, ahol több napig feküdt. A kaput kezdetben nem lehetett bezárni, mivel vastag kavicsréteg borította. Hosszabb távú problémát jelentett, hogy a kapu lapos oldalán a kopás miatt idő előtt lekopott a festék. Az árvíz okozta károk költségét, ha bekövetkeztek volna, az egyik becslés szerint mintegy 13 milliárd fontra becsülték. A hajót 1997. november közepén újra felhúzták.

A gátat 2007. november 9-én kétszer is lezárták, miután az Északi-tengeren az 1953-ashoz hasonló viharos árhullám tombolt. A Temze-gát feletti partvidéken volt a legnagyobb árvízveszély, ahol evakuálásra került sor, de a szél kissé alábbhagyott, és a Temze-gátnál a 2007. november 9-i viharhullám nem esett teljesen egybe a dagállyal.

Jövő

A gátat eredetileg arra tervezték, hogy megvédje Londont egy nagy árvízszint ellen. A védelmi szint a tenger és a szárazföld szintjének hosszú távú változásait vette figyelembe, ahogyan azt akkoriban (~1970) értelmezték. A globális felmelegedés és a tengerszint-emelkedés előre jelzett magasabb üteme ellenére a legújabb elemzések szerint a gát körülbelül 2060-2070-ig tarthat ki.

A 2005-ben közzétett, négy elismert akadémikus által készített tanulmány javaslatot tartalmazott arra, hogy a Temze-gátat egy ambiciózusabb, 16 km hosszú, a Temze torkolatát a kenti Sheerness és az essexi Southend közötti szakaszon átívelő gáttal helyettesítsék.