Tercier (harmadidőszak) – elavult geológiai kor, paleogén és neogén
Tercier (harmadidőszak): elavult geológiai kor, a paleogén és neogén kialakulása, az IUGS döntései és történelmi viták rövid, érthető összefoglalója.
A tercier volt egy hivatalos geológiai időszak, de ma már elavultnak számít, és hivatalosan nem használják. A kifejezés korábban a kainozoikum első és középső részét foglalta magába: nagyjából a kréta–tercier kihalási esemény után (kb. 66 millió évvel ezelőtt) egészen a negyedidőszak kezdetéig (kb. 2,58 millió évvel ezelőtt). A modern nemzetközi stratigráfiában ezt a tartományt ma a paleogénre és a neogénre bontják.
A "tercier" szó történetileg (francia eredetű tertiaire, latin tertius = "harmadik") magyarázza, hogy a kainozoikum utolsó nagy egységét miért nevezték korábban negyedidőszaknak (quaternary): a régi rendszerezésben a földtörténeti korszakok sorrendje volt primér (Paleozoikum), szekunder (Mezozoikum), tercier (Kainozoikum első része) és kvarter (a későbbi negyedidőszak). Ezek elnevezéséről és határairól a Földtani Tudományok Nemzetközi Uniója (IUGS) hozza meg a döntéseket, és ennek szakosított testülete a Nemzetközi Stratigráfiai Bizottság (ICS), amely meghatározza a hivatalos korhatárokat és a referenciahelyeket (GSSP – "golden spikes").
A 19. és 20. századi szakirodalomban gyakran találkozni a harmadidőszak (tercier) megnevezéssel; sok régebbi ismeretterjesztő és tudományos munka ma is ezt használja. Jelenleg azonban a nemzetközi közösség és a modern földtani rendszerezés a paleogén és a neogén fogalmait alkalmazza pontosabb kronológiai és rétegtani meghatározásokkal.
Időhatárok és fő jellemzők
- Paleogén (~66,0–23,03 millió év): a kréta–paleogén (K–Pg) kihalást követő kor, a gerincesek (elsősorban emlősök és madarak) gyors adaptív sugárzása, a klíma kezdetben igen meleg volt (például a paleocén–eocén hőmaximum), majd fokozatos lehűlés és az óceáni áramlások átalakulása következett.
- Neogén (~23,03–2,58 millió év): további lehűlés, a fűfélék és füves élőhelyek terjedése, a modern növény- és állatközösségek kialakulása, a nagy szárazföldi állatok (például nagy kérődzők) elterjedése; a neogén késői szakaszában (pliocén) fontos földtani események, például a Panamai-földszoros kialakulása köthetők ide.
- Negyedidőszak (kvater) (~2,58 millió év–napjaink): erős klimatikus ingadozások és jégkorszakok, a mai embertani fejlődés és az emberi fajok megjelenése a késő pliocén–pleisztocén átmenettől kezdve.
Mely egységeket foglalta magába a tercier?
A hagyományos értelemben vett tercierhez tartozó fő járadékok/epók: paleocén, eocén, oligocén (ezek a paleogén részei), valamint miocén és pliocén (a neogén részei). Ma ezeket külön kezelik a paleogén és neogén megnevezések szerint.
Miért vált elavulttá a "tercier" kifejezés?
A modern stratigráfia az egyre pontosabb réteg- és időhatárok, valamint a nemzetközi konszenzus igénye miatt finomította a korcsoportokat. A paleogén/neogén felosztás pontosabb kronológiát és jól definiált határokat (GSSP-eket) biztosít, ezért a tercier mint hivatalos egység eltűnt a nemzetközi ajánlásokból. Ennek ellenére a "tercier" kifejezés továbbra is előfordulhat régebbi művekben, népszerű ismertetőkben vagy nyelvi hagyományok miatt (különösen francia, angol és más nyelvű történelmi forrásokban).
Összefoglalás
Röviden: a tercier egy történelmi, ma már elavult geológiai elnevezés volt a kainozoikum korai időszakára. A modern földtani osztályozás a paleogénre és a neogénre bontja ezt a tartományt, és a Földtani Tudományok Nemzetközi Uniója (IUGS) valamint a Nemzetközi Stratigráfiai Bizottság határozza meg a hivatalos elnevezéseket és határokat.
Keres