Szurok
A kátrány egy sűrű olajból álló ragacsos fekete folyadék. Természetes anyag, amely olyan helyeken szivárog ki a földből, mint a La Brea kátránygödrök. Általában úgy állítják elő, hogy szenet hevítenek egy kémiai berendezésben.
A legtöbb kátrányt a kokszgyártás melléktermékeként szénből állítják elő, de kőolajból, tőzegből vagy fából is előállítható. Egy tonna szén "destruktív desztillációja" során 700 kg koksz, 100 liter ammónia, 50 liter kátrány és 400 m 3széngáz keletkezik.
Régebben a gázgyárak egyik terméke volt. A szénből vagy kőolajból készült kátrányt mérgezőnek tekintik. Magas benzoltartalma miatt rákot okoz. Kis koncentrációban azonban a kátrányt gyógyszerként használják a bőrön.
A kátránykemencék száraz desztilláló kemencék, amelyeket Skandináviában fából kátrány előállítására használnak. Az erdő közelében, mészkőből vagy kezdetlegesebb földbe vájt lyukakból építették őket. Az aljukat egy kivezető lyukba lejtik, hogy a kátrány ki tudjon jönni. A fát ujjnyi méretűre hasogatják, sűrűn egymásra rakják, és végül földdel és mohával szorosan lefedik, hogy a levegő ne juthasson be. A tetejére tüzet raknak és meggyújtják. Néhány óra múlva a kátrány elkezd ömleni, és ez néhány napig így is marad.
A kukoricaszárból mikrohullámú sütőben történő melegítéssel kátrányt lehet előállítani. Ezt a folyamatot pirolízisnek nevezik.
Használja a
A kátrányt a pikkelysömör bőrbetegség kezelésére használják, ahol a kőszénkátrány a leghatékonyabb. A kátrány általános fertőtlenítőszer. A kőolajkátrányt az ókori egyiptomi mumifikálásban is használták i. e. 1000 körül.[1]
A kátrány volt az első leaszfaltozott, vagy "aszfaltozott" utak létfontosságú összetevője. A Kr. u. 8. században Bagdad utcáit burkolták először kátránnyal. A kátrányt a tetőfedő zsindelyek tömítésére, valamint a hajók és csónakok burkolatának tömítésére is használták. Évezredeken át fakátrányt használtak a vitorlák és hajók vízszigetelésére, de ma már a természetüknél fogva vízálló szintetikus anyagokból készült vitorlák miatt nincs szükség kátrányra. A fakátrányt még mindig használják a hagyományos fahajók és a történelmi zsindelytetős templomok tetőinek tömítésére, valamint a rönkházak külső falainak festésére.
A kátrányt lenolajlakkkal összekeverve kátrányfesték keletkezik. A kátrányfestéket a fa időjárás elleni védelmére lehet használni. A kátrányfestéket különböző pigmentekkel is lehet tónusozni, így áttetsző színeket lehet előállítani és megőrizni a fa textúráját.
Kapcsolódó oldalak
- Aszfalt
Kérdések és válaszok
K: Mi az a kátrány?
V: A kátrány egy sűrű olajból készült ragacsos fekete folyadék. Természetes anyag, amelyet szénből, kőolajból, tőzegből vagy fából lehet előállítani.
K: Hogyan állítják elő általában a kátrányt?
V: A kátrányt általában úgy állítják elő, hogy a szenet egy vegyi berendezésben hevítik.
K: Milyen egyéb termékek keletkeznek a szénből történő kátránygyártás során?
V: A kátrány szénből történő előállításakor más termékek is keletkeznek, például koksz, szeszes ammónia és széngáz.
K: Mérgezőnek számít a kátrány?
V: Igen, a szénből vagy kőolajból előállított kátrányt magas benzoltartalma miatt mérgezőnek tekintik. Alacsony koncentrációban azonban gyógyszerként használható a bőrön.
K: Mik azok a kátrányégetők?
V: A kátránykemencék olyan száraz desztilláló kemencék, amelyeket Skandináviában használnak a fából történő kátránygyártásra. Ezek mészkőből vagy primitív földbe vájt lyukakból állnak, amelyek alján egy kivezető lyuk van, hogy a kátrány kijöhessen.
K: Hogyan kell használni a kátrányégetőt?
V: A fát ujjnyi nagyságú darabokra kell hasítani, és sűrűn egymásra kell rakni, majd szorosan be kell fedni földdel és mohával, hogy a levegő bejutását megakadályozzák. Ezután a rakás tetején tüzet kell gyújtani, és néhány órán át hagyni, amíg a kátrány elkezd ömleni, ami utána még több napig tart.
