Tantó (tanto) — japán szamuráj rövidkard: története, típusai, használata

Tantó: fedezd fel a japán szamuráj rövidkard történetét, korszakait, típusait és harcmodorát — kovácsok, formaváltozások és díszítés részletes, illusztrált bemutatója.

A tanto egy japán rövid kard vagy tőr, amelyet elsősorban közelharcra és önvédelemre terveztek. Mérete, kialakítása és díszítettsége a készítés korszakától, rendeltetésétől és a kovács hagyományától függően jelentősen eltérhet.

Méretek és elnevezések

A tanto hagyományos teljes hossza körülbelül 1 shaku (kb. 30 cm), a penge hossza pedig általában 12,5–30 cm (kb. 5–12 hüvelyk) között mozog. A nagyobb, 33–36 cm körüli pengéket gyakran ko-wakizashinak, vagyis "kis rövid kardnak" nevezték. A hagyományos mérettől eltérő, hosszabb tantókat o-tantónak, megnyúlt változatait pedig sunobi-tantónak is hívták.

Történeti áttekintés

A tanto megjelenése a Heian-korszakhoz kötődik (a korszakok pontos évszámai vitathatók a forrásoktól függően), majd a tárgyalt fegyvertípus a Kamakura-korszakban fejlődött tovább mint harceszköz. A későbbi évszázadok során — különösen a Nambokuchó- és a Muromachi-korszakban — a pengék formája és hossza változott: egyes időszakokban hosszabb, szélesebb és vékonyabb pengék készültek, míg máskor inkább keskenyebb, masszívabb formák voltak elterjedtek.

A fegyverkészítés fejlődésével, a középkori időszak alatt megjelentek a hivatásos kovácsok és iskolák, amelyek különböző stílusokat hoztak létre. A legismertebb kovácsok és iskolák között említik például Sukesada és Norimitsu (Bizen-den); Kanemoto és Kanesada (Mino-den); valamint Muramasa és Masashige neveit. Az Edo-korszak békésebb időszaka kevesebb hadianyagot, de gondosabb minőségi munkát eredményezett: a hőkezelés és a hamon (a penge élén megjelenő, differenciáltan edzett mintázat) esztétikailag is hangsúlyosabb lett.

Készítés, anyagok és díszítés

A tradicionális japán tantók készítéséhez gyakran használtak tamahagane nevű acélrúdakat, amelyek többszöri hajlítási és kovácsolási folyamaton mentek keresztül. A penge belső és külső rétegeinek kombinálásával (laminálással) a kovács egyidejűleg törekedett a keménységre és a hajlékonyságra. A hőkezelés során képződő hamon nemcsak védelmi, hanem díszítő szerepet is játszik.

A tantó koshirae-ja (tokozás és markolat) változatos lehet: egyszerű, funkcionális hordtokoktól a gazdagon díszített, fémveretekkel és lakkozott tokokkal ellátott műalkotásokig. A tokra és markolatra használt anyagok, a fém díszítések és a zsinórkötések mind jelzik a tulajdonos társadalmi státuszát és az elkészítés időszakát.

Típusok és őrvény (kialakítás) szerint

Az egyik osztályozás a kézvédő (tsuba) jelenléte és kialakítása szerint történik:

• tanto tsubával — a hagyományos, kiemelt tsubával ellátott változat;
• tanto aikuchi stílus — gyakorlatilag tsuba nélküli, a tok és a markolat találkozása sima, így könnyebb az elrejtése és a viselése;
• tanto hamadashi stílus — kisméretű őrrel, egyszerűbb díszítéssel.

Az aikuchi és a hamadashi típusok azért voltak különösen népszerűek, mert kis védőelemmel rendelkeztek, könnyű volt őket ruházat alatt hordani — a tantó gyakran rejtett, személyes fegyverként szolgált, és a csatatéren ritkán volt főfegyver.

Pengeformák (stílusok)

A penge keresztmetszete és hegye alapján több típus különíthető el:

• Hira-zukuri — lapos, vastagabb penge, gerinc és él viszonylag egyenletes; egyszerre alkalmas vágó- és szúrócsapásokra.
• Shobu-zukuri — gerincvonalat és vércsatornát (bo-hi) is tartalmazhat, sokoldalú kialakítás.
• Moroha — kettősvágóélű (ritkább) változat, kétélű heggyel.
• Kissaki-moroha-zukuri — hosszabb, élesebb hegyű kialakítás, ami különösen jó szúráshoz.
• Kaiken/Kaikan — rövid, egyszerű, általában nők által hordott tőr; a nők önvédelmére és személyes használatra szánt változat.

Használat a csatatéren és a hétköznapokban

Harci helyzetben a tanto feladata gyakran az volt, hogy a közelharc során a páncélozott részek közé hatoljon, vagy ha szükséges, hirtelen erszényből elővéve életmentő és végső csapást mérjen. A páncélzat áthatolására alkalmas tantók általában hosszú, keskeny pengével és erős gerinccel rendelkeztek, a csapást úgy irányították, hogy a hegye a páncél alá vagy keresztül nyomuljon.

A tantót a szamurájok gyakran széles obi (öv) mentén hordták, élével felfelé és a markolattal jobbra fordítva. A háztartásban sokszor a wakizashival együtt tárolták. A szamurájnők számára készített rövid tőr, a kaiken, különösen személyes védelemre és szükség esetén önvédelemre szolgált.

Rituálék és öngyilkosság

Az öngyilkossági rituálék (például seppuku és a nők által gyakorolt jigai) és a tantó kapcsolata történelmileg árnyalt. A férfiak esetében a seppuku rituálé során többféle rövid pengét használtak — gyakran wakizashit vagy más rövid kardot —, és a rituálét gyakran kísérte a kaishakunin (segéd) általi lefejezés. A nők által végzett önkéntes végét jelentő jigai során gyakran a torok gyors elvágását választották: ehhez valóban használtak rövid tőrt (kaiken/tanto) is. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a gyakorlatok és eszközei változtak korszakonként és társadalmi rétegenként.

Modern kori helyzet

Ma a tantót elsősorban gyűjtők, múzeumok és tradicionális japán kardkészítő mesterek őrzik. A tantó mint tárgy történeti, művészeti és technikai értékkel bír; a kovácsok munkája, a hamon és a díszítés mind nagy jelentőséggel bír a gyűjtők és történészek számára. Emellett a modern harcművészetek (például bizonyos iaidó és tantojutsu iskolák) használják a tantót formagyakorlathoz és védelmi technikák gyakorlásához.

Összefoglalva: a tanto egyszerre volt praktikus harceszköz, személyes védőfegyver és díszes műalkotás. Kialakulása és változatai jól tükrözik a japán fegyverkovácsolás fejlődését és a társadalmi funkciók sokszínűségét.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a tantō?

K: Mikor jelent meg először a tantō?

K: Melyek a tantō különböző stílusai?

K: Hogyan méretezték a hagyományos tantōkat?

K: Hogyan változott a tanto mérete és alakja az idők során?

K: Hogyan hordták a szamuráj harcosok?

K: Milyen rituális öngyilkosságot lehetett végrehajtani a tanto segítségével?

Keresés betűvel