Tantó
A tanto egy japán rövid kard vagy tőr.
A tanto hagyományos teljes hossza 11,93 hüvelyk (1 shaku, kb. 30 cm) volt. A penge hossza körülbelül 5in és 12in (12 1/2 cm és 30 cm) között volt. A nagyobb (13" és 14" hüvelyk közötti) pengéket ko-wakizashinak, azaz "kis rövid kardnak" nevezték. A hagyományos mérettől eltérő tantókat O-tantónak vagy Sunobi-tantónak nevezték.
A tanto olyan fegyver volt, amelynek egyélű pengéje ívelt alakú volt. Lágy célpontokra tervezték, és a szamurájok rejtett fegyverének tartották. Rendkívül hatékony volt a közelharcban.
A tanto a Heian-korszakban (Kr. u. 795-1192) jelent meg, és a Kamakura-korszakban (Kr. u. 1192-1333) alakult ki fegyverként. Ebben az időben a tanto nemcsak fegyver, hanem műalkotás is volt. Gazdagon díszítették, a legelterjedtebb stílusok: a hira-tsukuri és az uchi-sori alkalmazásával. Később, a Nambokucho-korszakban (Kr. u. 1336-1392) a tantók hosszabbak lettek 15,75 hüvelyknél (37 cm). A pengék vékonyabbá és szélesebbé válnak, és így még veszélyesebbé. Különböző stílusok alakultak ki, és a forma is megváltozott. A Muromachi korszakban (Kr. u. 1336-1573) a tantó ismét keskenyebb pengéjűvé válik.
Ekkorra a penge minősége már jobb volt. Ez volt az az időszak, amikor megjelentek a hivatásos kovácsok, és a tantókészítésnek több stílusa is létezett. A legismertebb kovácsok a következők voltak: Sukesada és Norimitsu (Bizen-den); Kanemoto és Kanesada (Mino-den); Muramasa és Masashige (Ise). Az Edo-korszak (Kr. u. 1603-1867) kezdete a viszonylagos béke időszaka volt a japán egyesítés után, és bár nem készült olyan sok, de jó minőségű fegyvert készítettek. A hőkezelt penge éle (hamon) hullámosabbá és így szebbé válik.
Az elmúlt 700-800 évben nagyszámú tantusz készült. Némelyikük polgári használatra készült. Másokat kifejezetten szamurájok számára készítettek. Az egyik osztályozás a kézvédő típusa alapján történik:
- tanto egy tsuba nevű védővel;
- tanto aikuchi stílusú őrzéssel;
- tanto, hamadashi stílusú védelemmel.
A három tantos közül az aikuchi és a hamadashi volt a legnépszerűbb. Ennek oka az volt, hogy e két típusnak kicsi volt az őrsége, és könnyebb volt elrejteni és hordozni őket. A tantót nem használták széles körben a csatatéren, így a védelem többnyire szükségtelen volt.
A tanto más stílusai a penge alakja szerint különböztek. A legismertebbek a következők:
- Hira-zukuri - lapos, keskeny és vastag pengével. Ezt vágó és szúró csapásokra tervezték.
- Shobu-zukuri - gerincvonallal és vérbordával.
- Moroha - egy kétélű és nagyon ritka tanto
- Kissaki-moroha-zukuri - nagyon hosszú és éles hegyű (o-kissaki)
- Kaikan - rövid tantó kis védőkkel, általában nők hordják.
Amikor a tantót a csatatéren használták, az volt a feladata, hogy áthatoljon az ellenfél páncélján, ha az közel volt hozzá. Erre a legjobb tantók azok voltak, amelyeknek hosszú, keskeny pengéjük és vastag gerincük volt. A csapást úgy alkalmazták, hogy a hegye a páncél alá vagy a páncélon keresztül irányult. A tantót általában egy széles szövetövben (obi) hordták, élével felfelé és jobbra fordított nyéllel. A szamurájok házában a tantót gyakran a wakizashival (rövid kard) együtt helyezték el. A szamurájnőket megtanították a tanto használatára, ha meg kellett védeniük magukat, vagy ha erőszakoskodtak velük, hogy kioltsák az életüket.
Úgy tartják továbbá, hogy a különböző típusú tantoszokat öngyilkossági rituálékhoz (seppuku, más néven hara-kiri) használták. Mégis, főként női szamurájok használták, akiknek öngyilkossági rituáléja a saját torkuk elvágása volt. A férfi szamurájoknak más volt a rituáléjuk: ők a kibelezéshez wakizashi kardot használtak.
Tantō Mei: Kunimitsu. A bal oldali nézeteken teljes kés látható tokban; a jobb oldali nézeteken a pengét nem viseli.
Két tantō
Tantō lapát elrejtve egy legyező alakú tartóban
Kérdések és válaszok
K: Mi az a tantō?
V: A tantō egy japán rövid kard vagy tőr, amelynek pengéje egyélű és ívelt. Lágy célpontokra tervezték, és a szamurájok rejtett fegyverének tartották.
K: Mikor jelent meg először a tantō?
V: A tantō először a Heian-korszakban (Kr. u. 795-1192) jelent meg.
K: Melyek a tantō különböző stílusai?
V: A tantō különböző stílusai közé tartozik a hira-tsukuri, uchi-sori, o-tantō, sunobi tanto, ko-wakizashi, hira-zukuri, shobu-zukuri, moroha, kissaki-moroha zukuri és kaikan.
K: Hogyan méretezték a hagyományos tantōkat?
V: A hagyományos tantók teljes hossza 11,93 hüvelyk (1 shaku) volt, a pengék pedig 5 hüvelyk és 12 hüvelyk (12 1/2 cm és 30 cm) között mozogtak. A 13-14 hüvelyknél nagyobb pengéket ko-wakizashinak nevezték, ami "kis rövid kardot" jelentett.
K: Hogyan változott a tanto mérete és alakja az idők során?
V: A Nambokucho-korszakban (Kr. u. 1336-1392) a tantók hosszabbak lettek 15,75 hüvelyknél (37 cm), a pengék vékonyabbak és szélesebbek lettek, ami még veszélyesebbé tette őket. A Muromachi korszakban (Kr. u. 1336-1573) ismét keskenyebbé váltak, miközben minőségük javult, mivel ekkoriban jelentek meg a hivatásos kovácsok. Az Edo-korszak elején (Kr. u. 1603-1867) a hőkezelt pengék élei hullámosabbá váltak, így szebbé váltak megjelenésükben, és hatékony fegyverekké váltak.
K: Hogyan hordták a szamuráj harcosok?
V: A tantót a szamuráj harcosok általában egy széles szövetövben (obi) hordták, élével felfelé és jobb oldalra fordított markolattal, amikor a szamuráj harcosok viselték.
K: Milyen rituális öngyilkosságot lehetett végrehajtani a tanto segítségével?
V: Úgy tartják, hogy különböző típusú tantókat használtak rituális öngyilkosságokhoz, mint például a seppuku vagy a hara kiri, ahol a női szamurájok elvágták a saját torkukat, míg a férfi szamurájok a wakizashi kardot használták a kibelezéshez.
