A buxari csatát 1764. október 23-án vívták a Hector Munro vezette Brit Kelet-indiai Társaság erői és a mogul uralkodók egyesített seregei között.

A mogul oldalán álltak Mir Qasim, a bengáli nawab és II. sah Alam, a mogul király mellett továbbá Shuja-ud-Daula, Awadh (Oudh) nawabja — tehát a csatában való részvétel szempontjából valójában három jelentős vezető és fegyveres erő állt össze a Kelet-indiai Társaság ellen.

Az ütközetet a mai Bihar területén, a Gangesz partján, Patnától mintegy 130 km-re nyugatra fekvő Buxar közelében vívták. A helyszín stratégiai jelentőségű volt: a Gangesz menti kereskedelmi és adózási útvonalak ellenőrzése, valamint Bengal és Bihar gazdasági forrásainak megszerzése állt a tétben.

A mogulok és szövetségeseik összesen körülbelül 40 000 főt mozgósítottak; Munro erői pedig összességében mintegy 10 000 emberből álltak, akik közül körülbelül 7 000 főt a Kelet-indiai Társasághoz kirendelt, a brit hadsereghez tartozó reguláris katonák tettek ki. A brit csapatok arzenáljában jól képzett gyalogság, hatékony tüzérség és szigorú fegyelem szerepelt, míg az ellenfél nagy, de kevésbé összehangolt lovas- és gyalogos erőkön alapultak.

A csata menete

Hector Munro ütközetre előnyös alakzatokban helyezte el csapatait, és a brit tüzérség döntő szerepet kapott: a tüzelőállások szisztematikus megsemmisítése után a reguláris gyalogság koncentrált sortüzével és kitartásával megtörte a szétszórtan támadó ellenséget. A mogul oldalon súlyos problémát okozott a parancsnokok közötti rossz koordináció és a különböző hadrendi hagyományok miatti ellentmondásos hadművelet-végrehajtás, ezért a numerikus fölény ellenére sem tudtak hatékonyan felsorakozni és ellentámadást indítani. A csata végül döntő brit győzelemmel zárult.

Következmények

  • Politikai hatalomátalakulás: a buxari győzelem alapvető fordulatot jelentett az indiai politikai viszonyokban. A csata után a Kelet-indiai Társaság új alkupozícióba került a személyi és területi kérdésekben.
  • Allahabadi béke és a Diwani joga: a győzelem közvetlen előfeltétele volt a következő évben megkötött Allahabadi békéknek (1765), amelyekhez kapcsolódó tárgyalások során a brit társaság megszerezte a Bengal, Bihar és Orissa polgári bevételeinek beszedésére, azaz a diwani jogára vonatkozó lehetőséget. Ez gyakorlatilag a pénzügyi uralom kezdetét jelentette a kelet-indiai területeken.
  • Mir Qasim és Shuja-ud-Daula helyzete: Mir Qasim veszítette el hatalmát, menekülnie kellett, Shuja-ud-Daula pedig részleges kárpótlásban részesült, miközben a mogul császár, II. Shah Alam, a brit befolyás alatt megkötendő megállapodások révén elveszítette független politikai mozgásterét.
  • Gyarmati berendezkedés előfutára: bár a Kelet-indiai Társaság még nem volt közvetlen államhatalom, a buxari győzelem és az azt követő egyezségek adták meg a pénzügyi és politikai alapot ahhoz, hogy a társaság a későbbi évtizedekben egyre inkább a tényleges kormányzó hatalom szerepét töltse be, ami végső soron a brit gyarmatbirodalom kiterjesztéséhez vezetett Indiában.

A buxari csata tehát mérföldkő volt: nem csupán egy katonai ütközetet jelentett, hanem elindította a Kelet-indiai Társaság gyors politikai és gazdasági felemelkedését a szubkontinensen, amely hosszú távon meghatározta India sorsát.