Bengáli nawabok: Bengal és Orissa uralkodói (1717–1793)
Bengáli nawabok története (1717–1793): hatalom, árulás és brit befolyás Bengálban és Orissában — Siraj ud‑Daulah bukása és a kettős kormányzás következményei.
A bengáli nawabok (Nawab Nizam of Bengal and Orissa) a 18. században a Bengál és Orissa tartományok formális uralkodói voltak. Pozíciójuk gyökerei a mogul korban találhatók: a helyi uralom megerősödése és a helytartói hatalom konszolidálódása 1717 körül történt, amikor a mogul udvar hivatalosan is elismerte a bengáli helytartók különleges státuszát. Ettől kezdve — különböző mértékben a Mogul Birodalom formális fennhatósága mellett — a nawabok gyakorolták a tartomány kormányzását és a helyi közigazgatást.
Egyes kiemelkedő személyek és események
A 18. század első felében olyan uralkodók neve kapcsolódik a bengáli nawabok történetéhez, mint Murshid Quli Khan, Alivardi Khan és a híres, ám rövid időre trónra kerülő Siraj ud-Daulahot. A brit befolyás megjelenése alapvetően megváltoztatta a tartomány sorsát: az 1757-es plasseyi csatában az utolsó független bengáli nawabot ellene fordult szövetséges, Mir Jafar árulása is hozzájárult vereségéhez. A csatát követően a britekkel szemben elszenvedett vereség után Mir Jafar került a trónra, akit a britek meghatározó politikai szereplőként támogattak.
A brit beavatkozás és a kettős kormányzás
Plassey (1757) és különösen a buxari vereséget követő rendeződések után (1764) a brit Kelet-indiai Társaság megerősítette pozícióját: 1765-ben megkapta a tartományok bevételeinek beszedésére vonatkozó jogot, az ún. diwani jogokat. Ezzel párhuzamosan fennmaradtak a nawabok formai jogai a kormányzás (az ún. nizamat) terén, ami egy 1765 és 1772 közötti időszakban működő kettős kormányzást eredményezett. A gyakorlatban ez a rendszer azt jelentette, hogy a nawabok hivatalosan uralkodtak, de döntő befolyásukat és bevételeiket a brit Kelet-indiai Társaság gyakorolta, így a helyi közigazgatás és a pénzügyek feletti ellenőrzés a brit érdekszférába került. A kettős kormányzás gyakran vezetett rossz adminisztrációhoz és korrupcióhoz, mivel a közigazgatás megosztott felelőssége gyenge elszámoltathatóságot eredményezett.
Az átmenet: 1772–1793
A rendszert kritikák érték, és 1772-re a britek lépéseket tettek a központosítás irányába: a kettős kormányzás formális megszüntetése után a brit hatalom egyre közvetlenebb ellenőrzést gyakorolt Bengál felett. 1793-ban újabb jelentős fordulat következett: a nizamat (a kormányzói hatalom) gyakorlata a nawabok kezéből nagyban átkerült brit kézbe, és a nawabok státusza elsősorban ceremoniálissá, nyugdíjas jellegűvé vált. Ugyanezen években vezették be a földadó- és birtokrendszerre vonatkozó átalakításokat (például az 1793-as Permanent Settlement Lord Cornwallis irányításával), amelyek véglegesen átrendezték a helyi társadalmi-gazdasági viszonyokat.
A nawabok későbbi sorsa
A 18–19. század fordulójától a bengáli nawabok politikai hatalma jelentősen csökkent; hivatalosan megmaradtak ugyan címeres uralkodóknak, de jövedelmeik és döntési jogaik korlátozottá váltak, és sok esetben a brit társaság vagy később a brit koronakormány által megítélt apanázsokból éltek. 1793 után a nawabok inkább a brit adminisztráció nyugdíjasai lettek: megőrizték rangjukat és címüket, de valós politikai hatalom nélkül.
Ez a sor folytatódott évszázadokon át: Bengal utolsó nawabjai csak címek birtokosai maradtak. A család címeit és rangját a brit korszak végéig megtartották; a történet egyik végpontjaként említhető, hogy Mansur Ali Khan 1880. november 1-jén lemondott legidősebb fia, Hassan Ali Mirza javára, ezzel a hagyományos uralkodói sor formális öröklése még a brit dominancia idején is fennmaradt.
Összegzés
- A bengáli nawabok a 18. században jelentős regionális hatalmat képviseltek, amelyet a Mogul birodalom lazuló központi kontrollja tett lehetővé.
- A brit katonai és politikai beavatkozás — különösen az 1757-es plasseyi csata — alapvetően megváltoztatta helyzetüket, Mir Jafar szerepe ebben kulcsfontosságú volt (Mir Jafar).
- 1765 és 1772 között a kettős kormányzás rendszere a brit diwani és a nawabok nizamatjának megosztását jelentette, de a gyakorlatban a brit pénzügyi ellenőrzés volt meghatározó.
- 1793 után a nawabok politikai hatalma megszűnt, státuszuk elsősorban ceremoniális és anyagi juttatásokon alapuló maradt.
Az események és személyek (mint a Siraj ud-Daulahot vagy a Mir Jafar) története ma is fontos része a Dél-Ázsia gyarmatosításának és a brit uralom kialakulásának tanulmányozásában. A bengáli nawabok kora jól szemlélteti, hogy miként lehet egy helyi hatalmi központ fokozatosan elveszíteni önállóságát egy feltörekvő koloniális erő nyomására.
Kérdések és válaszok
K: Kik voltak a bengáli nawabok?
V: A bengáli nawabok Bengál és Orissa tartományok uralkodói voltak.
K: Mennyi ideig uralkodtak a nawabok Bengál tartományban?
V: A nawabok 1717 és 1772 között uralkodtak Bengál tartományban.
K: Ki volt az utolsó független bengáli nawab?
V: Bengál utolsó független nawabja Siraj ud-Daulah volt.
K: Hogyan váltak a britek politikai hatalommá Bengálban?
V: A britek politikai hatalomra tettek szert Bengáliában azzal, hogy a plasseyi csatában legyőzték Siraj ud-Daulahot, és 1757-ben Mir Jafar-t ültették a trónra.
K: Mi volt a "kettős kormányzás" rendszere Bengálban?
V: A "kettős kormányzás" rendszere Bengáliában azt jelentette, hogy a nawabok a britek nevében uralkodtak, és a britek bábjai voltak.
K: Mikor szüntették meg a "kettős kormányzás" rendszerét Bengáliában?
V: A "kettős kormányzás" rendszerét 1772-ben szüntették meg Bengáliában.
K: Ki volt az utolsó bengáli nawab, és mikor mondott le?
V: Bengália utolsó nawabja Mansur Ali Khan volt, aki 1880. november 1-jén mondott le legidősebb fia, Hassan Ali Mirza javára.
Keres