Phidiasz Zeusz-szobra Olympiában — az ókori világ hét csodája

Phidiasz Zeusz-szobra Olympiában — elefántcsontból és aranyból készült, 12,4 m magas csoda; története, művészete és eltűnése az ókori világ hét csodája.

A görögországi Olympiában álló Zeusz-szobrot valószínűleg Phidiasz tervezte és készítette Kr. e. 432 körül. Phidiasz a szoborhoz külön műhelyt épített Olympiában, ahol nagy részét maga irányíthatta a munkának; források szerint ott is élt és dolgozott élete későbbi éveiben. A szobor a Zeusz-templomban foglalt helyet, és talapzattal együtt hétszer nagyobb volt az életnagyságnál — a korabeli adatok szerint körülbelül 12,40 méter magas.

Készítése és anyagai

A szobor chryselephantine (arany–elefántcsont) technikával készült: ez azt jelenti, hogy az emberi test látható részei elefántcsontból, a ruházat és ékszerek aranylemezekből álltak, egy belső fa vagy fém vázra felerősítve. A források alapján így készültek el például:

• az arc, a karok és a lábak elefántcsontból;
• a palást, a szandál, a szakáll és a haj aranyból;
• a fején ezüst olajkoszorút viselt;
• a trón kombinált anyagokból állt: arany, bronz, ébenfa, elefántcsont és drágakövek díszítették, mitológiai jelenetekkel.

Az aranylemezeket és elefántcsont paneleket tűkkel, szegecsekkel és ragasztóanyagokkal erősítették a vázra, a belső mag valószínűleg fából készült.

Megjelenése és jelentése

A szobor egy ülő Zeusz-ábrázolás volt: a jobb kezében a győzelem istennőjét, Nikét tartotta, a bal kezében jogart viselt, felette sas ült. A trón gazdagon díszített volt, részleteit az ókori leírások — leginkább Pauszaniasz — ismertették. A figura megformálása inkább a jóságos, méltóságteljes istent sugallta, nem a tomboló, félelmetes Zeusz képét.

Sorsa és pusztulása

A szobor nem maradt fenn a későbbi korok számára. A történetnek több változata él: egyes források szerint Caligula római császár tervei között szerepelt, hogy Rómába szállíttatja a szobrot, és annak fejét saját képmásával helyettesíti — ezt a szándékot az ókori írók említik. Az egyik gyakori elbeszélés szerint a szobrot később Konstantinápolyba szállították, és ott egy tűzvészben pusztult el Kr. u. 5. században (a forrásokban Kr. u. 393–475 közötti időpontok szerepelnek különböző változatokban). Más elbeszélések szerint a szobor fokozatosan szétbontásra került, az aranylemezeket és elefántcsontot újra felhasználták. Pontos, minden részletre kiterjedő kronológia nincs, ezért a pusztulás körülményei bizonytalanok; a legtöbb modern kutató óvatos megfogalmazást használ.

Források és örökség

A Zeusz-szoborról ma elsősorban irodalmi leírások (például Pauszaniasz említései), numizmatikai ábrázolások és az ókorból ránk maradt rövidebb beszámolók alapján van képünk. Fizikai maradványok nem kerültek elő; a szobor rekonstrukciói és ábrázolásai a leírások és a korabeli stílus ismeretén alapulnak. A monumentum a világ hét csodájának egyikeként vált ismertté, és jelentős hatást gyakorolt az ókori szobrászat és a későbbi művészeti képzelet alakulására.

Összefoglalva: Phidiasz Zeusz-szobra technikailag és esztétikailag is kimagasló mű volt — arany és elefántcsont használatával, gazdagon díszített trónnal és isteni szimbólumokkal. Bár maga a mű elpusztult, leírásai és hírneve máig az ókori művészet egyik csúcsaként él a köztudatban.

Keresés betűvel