A Szent Bertalan-templom (németül: St. Bartholomäuskirche) a thüringiai Themar város plébániatemploma, Szent Bertalan tiszteletére szentelve. A felső Werra-völgy egyik leggazdagabban berendezett egyházi épülete, amely a kisváros történelmi magjának meghatározó építménye. Themar a források szerint már 796-ban említett település, és a Szent Bertalan-templom – illetve a helyén álló korábbi építmények – számos korabeli vihart túléltek. A településen az Oberkirche (a felső templom) és a Werra völgyében fekvő Unterkirche (az alsó templom) voltak az első ismert istentiszteleti helyek; a római kori Unterkirche maradványai ma is láthatók a sekrestyében és a templomtorony alsó két szintjén.
Történet
A templom mai, késő gótikus formájának kialakulásához fontos fordulópont volt, amikor IV. Sixtus pápa 1484. május 14-én Margaretha von Henneberg grófnő közvetítésével engedélyt adott a helyreállításra. A mai épület alapjait 1488. május 3-án tették le: a Veßrai premontrei kolostor Chorherr (rendi kanonok) és Themar lelkésze, Antonius König alapította az építkezést. A késő gótikus stílusú csarnoktemplom építése befejeződött 1502-re.
A protestáns reformációt Themarban 1544. október 5-én Ernst von Henneberg gróf vezette be; ez alapvetően megváltoztatta a templom liturgikus használatát és berendezését. A reformációt követő évtizedekben a templom több más egyházi épületből származó kisebb faragott oltárral és liturgikus tárggyal gazdagodott, és az épületet gyakran átalakították, hogy megfeleljen az új istentiszteleti szokásoknak.
Építészet és belső berendezés
A templom késő gótikus csarnoktemplom típusú: nagy, egyterű hajóval és későközépkori építészeti jegyekkel. A torony és a sekrestye alsó részeiben látható római kori és román kori maradványok jól mutatják az építési fázisok egymásra épülését. A belső térben a középkori és későbbi korok rétegei egyaránt felfedezhetők.
A belső átalakítások során beépítették a hordóboltozatot és létrejöttek a két matróna (páholy) szintjei, amelyek tartógerendáit jellegzetes, díszített fejű faragványok, az úgynevezett Bartmannsköpfe (szakállas férfifejek) díszítették. Hasonló faragványok találhatók a Meiningen közelében fekvő Rohr és Herpf templomaiban, ami a térségi művészeti kapcsolatokra utal.
Az oszlopokhoz kapcsolódó matrónákat és a belső berendezés több részét szenteket és apostolokat ábrázoló szobrok borítják; ezek egy része korábbi gótikus oltárokból származik. A templom belső falait és oltárait díszítik bibliai idézetek és festett tablók, amelyek a reformáció előtti és utáni vallási hagyományok keveredését tükrözik.
Utókor, restaurálás és jelentőség
Az épületet és belső berendezését az évszázadok során többször restaurálták és karbantartották; a 19. és 20. századi helyreállítások célja többnyire a középkori jelleg visszaállítása és az épület statikai megerősítése volt. A Szent Bertalan-templom napjainkban is működő plébániatemplom, és a helyi evangélikus (protestáns) gyülekezet használatában áll.
A templom művészeti és történeti értéke miatt kiemelkedő helyet foglal el a felső Werra-völgy egyházi építészete között: gazdag faragványai, gótikus berendezései és a római/román kori építészeti maradványok együttesen teszik értékessé. Látogatása ajánlott azoknak, akiket érdekel a késő középkori egyházi építészet, a régió művészettörténete és a helytörténet.
Megjegyzés: a templom pontos nyitvatartása és látogatási feltételei időszakonként változhatnak; érdeklődjön a helyi plébánián vagy a város idegenforgalmi irodájánál, ha látogatást tervez.
