Soricomorpha (cickányalakúak): definíció és kapcsolata az Eulipotyphla-val

Soricomorpha (cickányalakúak) definíciója és Eulipotyphla-val való kapcsolata: történet, taxonómiai változások és szekvenciaelemzés fő eredményei.

A Soricomorpha („cickány-forma”) egy korábban javasolt rendszertani egység volt az emlősök osztályában. A csoportba hagyományosan az összes nagyobb, rovarevő jellegű csoportot sorolták, leggyakrabban a következő családokat:

• cickányfélék (Soricidae)
• vakondfélék (Talpidae)
• szolenodonfélék (Solenodontidae)
• egy kihalt család, a nesofontidák (Nesophontidae)

Az elképzelés megjelenését részben a morfológiai hasonlóságok és az ízeltlábúakat fogyasztó táplálkozási mód indokolta. Ugyanakkor a filogenetikai vizsgálatok — elsősorban molekuláris szekvenciaelemzések — kimutatták, hogy a régebbi, széles értelemben használt Insectivora rend valójában polifiletikus volt, tehát több, egymástól távoli leszármazási vonalból állt, nem alkotott egységes klád.

További, nagyobb léptékű elemzések azt mutatták, hogy a rovarevő jellegű alakok egy részét és a sünirokonokat (hériszerűeket) egyetlen, természetes — azaz monofiletikus — csoportba lehet összevonni. Ebből született meg a ma elfogadottabb rend az Eulipotyphla, amelybe az előbb felsorolt családok többsége (és a sünszerűek, Erinaceidae) egyaránt beletartozik. Ennek következményeként a hagyományos értelemben vett Soricomorpha mint önálló rend általánosan elvetésre került, mert a korábbi meghatározás paraphiletikus volt: nem foglalta magában az összes leszármazottat, amelyeket a molekuláris adatok egy kládba helyeznek.

Röviden összefoglalva: a Soricomorpha kifejezést korábban a cickányszerű és vakondszerű emlősökre alkalmazták, de a modern molekuláris rokonsági vizsgálatok alapján a taxonómusok ma inkább az Eulipotyphla rendet használják, mert az jobban tükrözi ezeknek az állatoknak az evolúciós kapcsolatát.

Az érdekességek közé tartozik, hogy ezek az állatok általában kis termetűek, magas anyagcseréjűek és főként ízeltlábúakat fogyasztanak; a vakondok erősen föld alá alkalmazkodtak, míg a szolenodonok — amelyek a Karib-térségben őshonosak — ősi vonásokat őriznek, és egyes fajoknak mérgező nyálmirigyük van. A kihalt nesofontidák pedig a karibi szigetvilág egykori endemikus, ma már elveszett komponensei voltak.

Napjainkban a legtöbb modern rendszertani munkában a „Soricomorpha” mint formális, külön rend már nem használatos; helyette az Eulipotyphla elfogadott, monofiletikus rendként jelzi a rovarevő jellegű emlősök és közeli rokonaik természetes rokonságát.

Keresés betűvel