Díjugratás
A díjugratás egy olyan lovasverseny, amely az angol lovaglást használja. A lovasnak és lovának egy akadálypályát kell teljesítenie a Nemzetközi Lovassport Szövetség szabályai szerint.
A sportág a 18. században született a rókavadászok által, amikor Angliában bevezették a vívótörvényeket. A vadászok mostantól kötelesek voltak kerítéseket ugrani, és ez nagyon népszerű tevékenységgé vált. A díjugratás 1912-ben szerepelt először az olimpiai játékokon.
A díjugratás azon kevés sportágak egyike, ahol a férfiak és a nők egyenrangúak a versenyeken. Ez a sport izmos, jó szív- és érrendszeri állóképességgel rendelkező lovat igényel. Emellett gyors és stabil temperamentummal kell rendelkeznie a legjobb teljesítményhez. A legkeresettebb fajták ebben a sportban a Selle Français, az angol-arab, az oldenburgi, a melegvérű (beleértve a holsteini és a hannoveri), a telivér és a trakehner.
Pius Schwizer, Nobless, 2008-as nyári olimpiai játékok Hongkongban
Szabályok
Az első hely megszerzéséhez a lovasnak és lovának a lehető leggyorsabban, hiba nélkül kell teljesítenie a pályát. Hiba vagy hiba akkor következik be, ha a ló kidönt egy kerítést vagy akadályt, vagy ha nem engedelmeskedik; például nem hajlandó ugrani, vagy kifutást követ el. Ha hiba történik, a lovas büntetést kap, és hibánként automatikusan négy pontot veszít. A lovas akkor is veszíthet pontokat, ha túllépi a megadott időt; minden egyes túllépett másodpercnél büntetést vonnak le. Továbbá egy lovas kieshet, mert elesik, vagy nem megfelelően teljesíti a pályát. A pályát a pálya tervezője határozza meg előre. Egy kijelölt bíró dönti el, hogy a lovas kiesik-e vagy sem, és ha igen, a bíró dönti el, hogy mikor.
Azok a lovasok, akik hiba nélkül teljesítik a pályát, továbbjutnak a következő lépcsőfokra, azaz a díjugratásra. Ez egy rövidebb verseny: a cél ismét a pálya minél gyorsabb és hiba nélküli teljesítése. A legjobb időt elérő lovas nyeri a versenyt. Ha hibáznak, a végső időhöz másodperceket adnak hozzá, ezért csak az időeredmény határozza meg a győzteseket.
