Serif
A szerif egy kifejezés a tipográfiában. Ha egy betű vonalból vagy vonalakból áll, akkor a szerif egy apró díszítővonal a betű "végtagjain". Így a jobb oldali ábrán minden szerif betűnek van egy szerif a vonalak végén.
Az alfabetikus betűtípusok vagy rendelkeznek szerifákkal, vagy nem. A szerifák nélküli betűtípusokat szerifák nélküli betűtípusoknak nevezzük.
Betűtípusaink kialakítása a 15. században kezdődött, amikor a korai nyomdászok ólomból készült betűformákat használtak.
E betűk tervezése eredetileg kézírás és faragás példái alapján készült. Az évszázadok során rengeteg betűtípust terveztek, és a szerif/serifek nélküli betűk jellemzője csak egy a sok kérdés közül, amellyel a betűtervezőknek meg kell küzdeniük.
A szerif eredeti forrása azonban a monumentális feliratokban keresendő. A szeriuszok a Traianus oszlopának (Kr. u. 107~113 között épült) talapzatán található betűkön vannak, és a tipográfiáról szóló szabványos tankönyvekben jól láthatóan ábrázolva vannak. Sőt, a régebbi szakirodalom gyakran "római" betűtípusokként írja le a szerifákkal ellátott betűtípusokat. A "szerif" szó a 19. század eleji újításnak tűnik.
Balról jobbra: egy szerif betűtípus piros betűvel, egy szerif betűtípus és egy sans-serif betűtípus.
Kapcsolódó oldalak
