Szavannafigyelő (Bosc-figyelő, Varanus exanthematicus) – szubszaharai varánusz

Ismerje meg a szubszaharai szavannafigyelőt (Varanus exanthematicus): élőhelye, viselkedése, étrendje és gondozása — részletes, hiteles információk Afrikából.

A szavannafigyelő (vagy Bosc-figyelő) egy közepes méretű, Afrikából származó gyík. Tudományos neve Varanus exanthematicus.

Terjedési területe az egész szubszaharai Afrikára kiterjed, Szenegáltól keletre Szudánig, délre pedig majdnem a Kongó folyóig és a Nagy-hasadék-völgyig. Földlakó faj, amely odúkban húzza meg magát, bár néha bokrokban vagy alacsony fákon is megtalálható.

A vadon élő szavannamonitorok étrendjéről Szenegálban és Ghánában gyűjtöttek adatokat. Szinte kizárólag ízeltlábúakkal és puhatestűekkel táplálkozik.

Leírás

A szavannafigyelő zömök testalkatú, rövid, vastag farral és erős lábakkal. A testhossz (fej‑törzs + farok) általában 60–100 cm között változik, a teljes testsúly felnőtt egyedeknél gyakran 2–6 kg, ritkán ennél nagyobb. Színezet szürkés‑barnától sárgásig terjed, gyakran szabálytalan világos foltokkal vagy pöttyökkel. Feje robusztus, állkapcsa erős — ez lehetővé teszi kemény páncélú zsákmány, például csigák feltörését.

Elterjedés és élőhely

Az eredeti bekezdésben említett terjedési terület elsősorban a szavannákra és nyílt, füves vagy kis cserjés élőhelyekre korlátozódik. Gyakran tartózkodik odúkban, földalatti üregekben, gyakori a halom‑ vagy rögtönzött rejtekhelyek használata. Száraz és nedves évszakhoz igazított aktivitást mutat: a csapadékos időszakban aktívabb, amikor több zsákmány áll rendelkezésre.

Viselkedés és életmód

A faj nappali, legtöbbször magányosan él. Kiépített odúkat és üregeket használ a pihenéshez és a tojásrakáshoz. Képes gyorsan mozogni rövid távokon, de általában nem kimondottan fáradságálló futó. Veszély esetén a farkával időnként csapó mozdulatokat tehet, kipárologtatott szaganyagot bocsát ki, vagy harapással védekezik.

Táplálkozás

Bár a cikk elején hivatkozott vizsgálatok szerint a vadon élő példányok főként ízeltlábúakra és puhatestűekre támaszkodnak, étrendjük változatos:

• Elsődleges zsákmány: rovarok (nagy csótányok, tücskök, sáskák), skorpiók, pókok, ugrópókok.
• Puhatestűek: főként csigák, kagylószerű védett zsákmány feltörése különösen jellemző a fajra.
• Más zsákmányok: kisebb gerincesek (gyíkok, kis rágcsálók), tojások és alkalmi dögevés is előfordul.

Szaporodás

A szavannafigyelők ivarérettségét általában 3–4 éves korban érik el. A párzási időszak sok helyen a csapadékos évszakhoz kötődik. A nőstények tojásokkal szaporodnak (ovipar), egy alomban jellemzően 6–20 tojás található, de ez a szám változhat. A tojások keltetési ideje a hőmérséklettől és páratartalomtól függően nagyjából 120–200 nap között mozoghat. A fiatalok viszonylag önállóak a kikelés után, de a kezdeti időszakban magas a ragadozók általi pusztulás kockázata.

Tartás fogságban

A szavannafigyelő az egyik leggyakrabban tartott afrikai monitorfaj a hobbiban, mivel közepes mérete, tűrőképessége és viszonylag kevésbé agresszív viselkedése vonzóvá teszi. Fontos azonban, hogy gondos körülményeket biztosítsunk:

• Terrárium mérete: felnőtt példánynak jelentős talajterület szükséges (hosszú, tágas, stabil oldalfalakkal rendelkező kifutó). Többméteres hosszúság az optimális, de minimum 2–3 m² talajfelület ajánlott felnőtteknek.
• Hőmérséklet: nappali baskinghely 40–45 °C, általános nappali tartomány 28–33 °C; éjszakai hőmérséklet 20–24 °C.
• Világítás: UVB‑forrás ajánlott a csontozat és az általános egészség szempontjából.
• Aljzat és búvóhelyek: vastag, ásásra alkalmas aljzat (pl. homokkeverék, föld), több rejtek és rafinált búvóhely biztosítása.
• Táplálás: változatos étrend; fiataloknál gyakrabban (napi), felnőtteknél 2–4 naponként. Fontos a kalcium- és vitaminpótlás, valamint a megfelelő arányú fehérje‑zsír bevitel. Előkezelés (pl. rovarok gut‑loadolása) javasolt.
• Egészség: gyakori problémák a túletetésből adódó elhízás, metabolikus csontbetegség UVB hiány esetén, belső/ külső paraziták és légúti fertőzések nem megfelelő hőmérsékletnél.

Veszélyeztetettség és védelem

A Varanus exanthematicus természetes elterjedési területén viszonylag gyakori faj, ezért az IUCN jelenlegi kategorizálása szerint Least Concern (nem veszélyeztetett). Ugyanakkor fenyegetések így is léteznek: élőhely‑vesztés, vadászat húsért és bőrért, valamint a nem szabályozott gyűjtés a háziállat‑kereskedelem számára. A faj a CITES II. függelékében szerepel, ami a nemzetközi kereskedelem bizonyos korlátozásait és engedélyezését írja elő.

Érdekességek

• A faj erős állkapcsa és speciális fogazata lehetővé teszi a kemény héjú csigák feltörését — ez a táplálkozási specializáció ritkább más varánuszoknál.
• A szavannafigyelők viszonylag jól tűrik az emberi közelséget, emiatt gyakran találkozhatók gazdasági területek közelében, ahol könnyű zsákmányhoz juthatnak.
• Fogságban tenyésztett egyedek nagy szerepet játszanak a faj fenntarthatóságának biztosításában, csökkentve a vadonbefogás iránti igényt.

Összességében a szavannafigyelő (Bosc‑figyelő) egy alkalmazkodó, elsősorban száraz élőhelyekre kötődő varánusz, amely ökológiai szerepe és a vele kapcsolatos emberi érdeklődés miatt fontos mind a természetvédelem, mind a felelős állattartás szempontjából.

Keresés betűvel