Santorini-kaldera: geológia, vulkán, méretek és látnivalók
Santorini-kaldera: részletes geológiai és vulkáni ismertető, méretek, látnivalók és Nea/Palea Kameni érdekességek — fedezd fel a kaldera titkait!
A Santorini kaldera egy nagy, többnyire víz alá merült kaldera. Görögországban, az Égei-tenger déli részén, Krétától 120 kilométerre északra található. A víz felett látható a kör alakú Santorini-szigetcsoport a kaldera peremén emelkedő sziklafalakkal.
Geológia és vulkanikus történet
Santorini a Dél-Égei vulkáni ív része: a Földkéreg ezen a területen az afrikai lemez alábukása miatt megfeszül és olvadt kőzet emelkedik fel, ami vulkáni tevékenységet hoz létre. A ma látható kaldera többszörös összeomlások és robbanásos kitörések eredménye. A legismertebb és legnagyobb ilyen esemény a bronzkori ún. minoai (kr. e. kb. 1600 körüli) kitörés volt, amely a sziget belső részének összeomlását és nagy mennyiségű tufa-, hamu- és piroklaszt-anyag kidobását okozta. Ennek a kitörésnek regionális hatásai lehettek, például cunamiok és a Minoai civilizáció életét érintő következmények.
A kaldera közepén két kisebb vulkanikus sziget áll: Nea ("Új") Kameni és Palea ("Régi") Kameni, amelyek a történelem során többször keletkeztek és nőttek ki ismétlődő kitörésekből. A historikus időszak legutóbbi jelentősebb kitörései a 16–20. század között történtek, az utolsó ismert kisebb kitörés 1950-ben volt Nea Kameni környékén. Ma a terület fumarolákkal, hévforrásokkal és időnkénti szeizmikus aktivitással jelez aktivitást; a vulkánt folyamatosan figyelik a földtani intézetek.
Kaldera méretei és alakzat
A kaldera mérete körülbelül 12 x 7 km (7,5 x 4,3 mi), három oldalán 300 m (980 láb) magas, meredek sziklafalakkal, amelyek drámai sziklaöbölként ölelik körül a belső tengert. A kaldera medrének nagy része víz alatt van, így a látványos, fehérre meszelt falvak magas, függőleges peremeken ülnek. A kaldera közepén levő szigetek és a partvonal változatos vulkanikus formákat mutatnak: lávafolyások, tufarétegek és hamuüledékek építik fel a felszínt.
A fő sziget, Szantorini területe 75,8 km2 (29,3 mi2).
Látnivalók és turizmus
A fehérre meszelt falvakkal borított magas falak rendkívüli szépsége, a napsütéses éghajlat és a tiszta levegő együttesen a turisták és a vulkanológusok mágnese lett. A kaldera peremén fekvő települések — különösen Fira és az Oia nevű falu — világhírűek naplementéiről, kék kupolás templomaikról és festői utcáikról.
- Akár a kaldera peremén végigsétálva, akár hajókirándulással közelítve meg a belső szigeteket, a táj vulkanikus karaktere mindenütt érezhető.
- Hajóutak indulnak a Nea és Palea Kameni szigetekhez: a vándorló lávatestekhez, fumarolákhoz és a közeli termálforrásokhoz, ahol fürdőzési lehetőség is adódik.
- Színes strandok — fekete homokos (Perissa, Kamari) és vörös sziklás partszakaszok —, valamint helyi borászatok (különösen az Assyrtiko szőlőfajtából készült borok) is vonzzák a látogatókat.
- A sziget régészeti lelőhelye, Akrotiri, egy vulkanikus hamuba temetett bronzkori település, mely értékes felismeréseket adott a térség őskori életéről.
Biztonság, megfigyelés és gyakorlati tudnivalók
A Santorini vulkánját és környékét folyamatosan monitorozzák szeizmikus aktivitás, földmozgások és földgáz-kibocsátás szempontjából. A látogatóknak érdemes figyelniük a helyi hatóságok és a vulkanológiai intézetek figyelmeztetéseit, különösen ha a közeli szigetekre, fumarolákhoz vagy a feltárásokhoz tartanak kirándulást. A kaldera peremén vezető ösvények változó terepviszonyúak — kényelmes cipő ajánlott, és nyáron a napvédelem, ivóvíz mindig szükséges.
Santorini egyszerre természettudományos érdekesség és népszerű üdülőhely: a vulkanikus múlt és a jelenlegi geológiai aktivitás különleges hátteret ad mind a tudományos kutatásnak, mind a turizmusnak.
Szantorini kaldera a levegőből.
Geológia
A szantorini vulkáni komplexum a dél-egészaki vulkáni ív legaktívabb része. Ez az afrikai tektonikus lemeznek az eurázsiai tektonikus lemez égei-tengeri része alá történő szubdukcióját jelzi, évente akár 5 cm-es sebességgel északkeleti irányban. A földrengések 150-170 km mélységben vannak.
A nem vulkanikus kőzetek Szantorinin a Profitis Ilias-hegynél, a Mesa Vounónál, a Gavrillos-gerincen, a Pirgos-hegyen, a Monolithos-hegyen és a kaldera falának belső oldalán, a Plaka-fok és Athinios között találhatók.
A kaldera közepén található Kameni-szigetek lávakövekből állnak.
A Dél-Égei-tenger vulkáni ívéhez tartoznak a Methana, Milos, Santorini és Nisyros vulkánjai.
Vulkanológia
A kalderát egymást átfedő pajzsvulkánok alkotják, amelyeket legalább négy, egymást részben átfedő kaldera szabdal, amelyek közül a legrégebbi, déli kaldera körülbelül 180 000 évvel ezelőtt keletkezett. Az ezt követő Skaros kaldera körülbelül 70 000 évvel ezelőtt, a Cape Riva kaldera pedig körülbelül 21 000 évvel ezelőtt jött létre. A jelenlegi kaldera körülbelül 3600 évvel ezelőtt, a minószi vulkánkitörés során alakult ki.
A Palea Kameni és a Nea Kameni többszörös, kezdetben tenger alatti kitörések eredményeként alakult ki a kaldera közepén.
Bár szunnyad, Szantorini egy aktív vulkán. Számos kisebb és közepes méretű, főként effuzív kitörés építette fel a kaldera belsejében a Nea és a Palea Kameni sötét színű lávapajzsát.
Utolsó kitörésük 1950-ben volt, és most már csak füst és gázok jönnek ki. A GPS-műszerek 2011-ben és 2012-ben újabb deformációt regisztráltak a kaldera körül.
Az i. e. 17. században a Szantorini szigetén történt hatalmas minószi vulkánkitörés ihlette Atlantisz legendáját. A Smithsonian Global Volcanism Program vulkánkitörési indexében 7-es értékelést kapott, ami a legmagasabb pontszám egy történelmi kitörés esetében.
A kaldera fala Szantorini szigetén.
Keres