Saint-Gilles (Sint-Gillis), Brüsszel: történelmi kerület és fejlődés

Saint-Gilles (Sint-Gillis), Brüsszel történelmi kerülete: 19–20. századi gyors fejlődés, Victor Besme várostervezése, gazdag építészeti örökség és pezsgő kulturális élet.

Saint-Gilles (franciául) vagy Sint-Gillis (hollandul) a belgiumi Brüsszel-főváros régió tizenkilenc településének egyike.

1830-ban Brüsszel lett az újonnan alapított Belgium fővárosa. Ennek következtében Saint-Gilles vidéki falu nagy növekedésen ment keresztül. A lakosság száma az 1800 körüli 2500 főről 1880-ra több mint 33 000 főre emelkedett, és 1910-ben elérte a 60 000 fős csúcsot.

Az utcák mintázatát az 1860-as években Victor Besme építész és urbanista teljesen átalakította. Ezekben az években épült a Louise sugárút, a Brüsszel-Déli pályaudvar és az új Szent Giles-templom. Ezeket hamarosan követte az új börtön és a városháza. Ma Saint-Gilles a brüsszeli agglomeráció egyik legsűrűbben lakott települése.

Történelem és urbanizáció

Saint-Gilles fejlődése a 19. század második felében és a 20. század elején robbanásszerű volt: a városiasodás és az iparosodás hatására gyorsan nőtt a beépítés és a lakosság. A korábbi falusias településből rövid idő alatt többszintes bérházakkal és kereskedelmi utcákkal teletűzdelt városrész lett. A 20. század közepén a lakosság egy része a külvárosok felé költözött; a század végén és a 21. század elején viszont újra növekedésnek indult a kerület, részben gentrifikációnak, részben pedig a városi életformát választó fiatalok és kreatív szakemberek betelepülésének köszönhetően.

Építészet és városkép

Saint-Gilles gazdag építészeti örökséggel rendelkezik: a településben sok századfordulós, Art Nouveau és Art Deco stílusú épület található. A századforduló ismert brüsszeli építészei – köztük a korabeli modernista irányzatok képviselői – számos házat terveztek itt, melyek ma kulturális értéket és vonzó városképet adnak a kerületnek.

• Főbb városi elemek: a Louise sugárút menti elegáns bérházak, a Szent Giles-templom környéke (Parvis de Saint-Gilles) és a Brüsszel-Déli pályaudvar közelsége.
• Jellegzetes épületek: a 19–20. századi közhivatalok, börtönkomplexum és a korabeli városháza mind a korszak városépítészeti ambícióit tükrözik.

Közlekedés és infrastruktúra

A kerület közlekedési szempontból kedvező fekvésű: a Brüsszel-Déli pályaudvar (Gare du Midi / Brussel-Zuid), amely az ország egyik legfontosabb vasúti csomópontja és nemzetközi gyorsjáratok (Eurostar, Thalys) kiindulóhelye, közvetlenül kapcsolódik a térséghez. Emellett számos villamos- és buszvonal szolgálja a belváros és a környező kerületek elérését, ami megkönnyíti a napi ingázást és növeli a terület vonzerejét.

Közösség, kultúra és gazdaság

Saint-Gilles sokszínű, multikulturális lakossággal rendelkezik: hagyományosan erős bevándorló közösségek élnek itt, ugyanakkor az utóbbi évtizedekben egyre több fiatal szakember, művész és vállalkozás költözik a kerületbe. Ennek hatására gyarapodott a kávézók, éttermek, független üzletek és művészeti galériák száma, valamint élénk kulturális élet alakult ki: utcai piacok, közösségi rendezvények és kisebb fesztiválok tarkítják a helyi életet.

A kerületben több közösségi és kulturális intézmény, színház, mozi és közösségi központ működik, amelyek fontos szerepet töltenek be a lakosság mindennapi életében és a helyi identitás formálásában.

Zöldterületek és városi életminőség

Bár Saint-Gilles-re jellemző a viszonylag sűrű beépítés, a kerületben találhatók kisebb terek, közösségi kertek és parkocskák, amelyek fontos pihenőhelyként szolgálnak a lakóknak. A zöldfelületek aránya alacsonyabb, mint a város kevésbé beépített részein, ezért a helyi önkormányzat és civil szervezetek időről időre zöldfelület-fejlesztési projekteket kezdeményeznek.

Fejlesztések és kihívások

Saint-Gilles ma is dinamikusan változik: a korábbi ipari és intézményi területeket részben átalakítják, áttervezik (például a régi börtön és egyéb deklasszált épületek megújítása), ami új lakó- és művészeti projekteket hoz magával. Ugyanakkor a növekvő népszerűség és a városrehabilitáció következtében felmerülnek társadalmi problémák is, mint a lakhatási költségek növekedése és a hagyományos közösségek kiszorulásának veszélye.

Összegzés

Saint-Gilles egy történelmileg jelentős, ma is élénk és sokszínű brüsszeli kerület, ahol a 19. századi városfejlődés nyomai, a gazdag építészeti örökség és a kortárs városi élet találkoznak. A kerület előnyei közé tartozik a jó közlekedési kapcsolatrendszer, a kulturális kínálat és a kreatív közösségek jelenléte; kihívása pedig a fenntartható városfejlődés és a társadalmi egyensúly megőrzése a változó városi környezetben.

Látványosságok

• Különleges építészeti csemegék a több tucatnyi szecessziós ház, amelyeket olyan mesterek terveztek, mint Horta, Struyvens és Hankar. A Rue Americaine/Amerikaansestraaton található az a ház, amelyet Horta saját magának tervezett, és amely ma a Horta Múzeum. Az UNESCO 2000-ben több ilyen házat is a világörökség részévé nyilvánított.
• Az 1900 és 1904 között épült impozáns városháza nagyobbnak tűnik, mint amekkora valójában, és úgy néz ki, mint egy francia kastély velencei felhangokkal.
• A fennmaradt gótikus stílusú börtön és a lebontott Palais de la Monnaie/Munthof (pénzverde) egyaránt az 1880-as évekből származik, míg a Szent Giles-templom 1867-ben épült.
• A településen nincs sok szabad terület, bár a nyugati oldalon található az Erdőpark.

Jules Brunfaut által tervezett szecessziós ház

Keresés betűvel