Rekapitulációs elmélet

Haeckel elmélete

Haeckel úgy fogalmazta meg elméletét, hogy "az ontogenezis a filogenezist megismétli". Az ontogenezis azokat a lépéseket jelenti, amelyeket egy szervezet a születése előtti fejlődésében megtesz, kezdve egyetlen sejtként és befejezve csecsemőként. A filogenezis egy faj fejlődésének lépéseit jelenti, amely egy nagyon egyszerű organizmusként kezdődik, és a jelenlegi organizmussá fejlődik. A "rekapitulál" a "tükrözi" szinonimája, és arra utal, hogy egy szervezet ontogenezise hasonló a faj filogeneziséhez.

Haeckel például rájött, hogy az embereknek már születésük előtt van egy időszak, amikor a nyakukon hasítékok vannak. Ezek a rések úgy néznek ki, mint a felnőtt halak kopoltyúi. Haeckel ezt úgy értelmezte, hogy valamikor azelőtt, hogy fajunk emberré vált, halszerűek voltunk. Ezt a nézetet a fosszilis feljegyzések és más bizonyítékok is alátámasztják. Ahogy a születendő ember egyre közelebb kerül a megszületéshez, farka fejlődik. Sőt, egyes emberi csecsemők még farokkal is születnek. Haeckel arra a - szintén helyes - következtetésre jutott, hogy valamikor az emberiség közelmúltbeli evolúciós múltjában (miután túljutottunk a halas stádiumon) az emberré váló fajnak farka volt.

Haeckel azonban nem minden bizonyítéka vagy következtetése volt ilyen jó. Haeckel számos olyan embriórajzot készített, amelyek gyakran túlhangsúlyozták a rokon fajok embriói közötti hasonlóságokat. Ezek számos biológia tankönyvbe és a köztudatba is bekerültek, noha tévesek voltak. Ráadásul Haeckel ezt a "bizonyítékot" arra a következtetésre használta fel, hogy a fehér emberek evolúciós szempontból felsőbbrendűek a más fajú emberekkel szemben. Ez nem csak rasszista nézet, de ma már tudjuk, hogy nem igaz.

Romanes 1892-es másolata Ernst Haeckel vitatott embriórajzairól (az ábrának ezt a változatát gyakran tévesen Haeckelnek tulajdonítják).

Visszautasítás

Ma a tudósok úgy vélik, hogy Haeckel túlzásba vitte a dolgot. Például a fejlődő ember "kopoltyúi" nem működnek (bár Haekel soha nem mondta, hogy működnek). Továbbá, ahogy egyre jobb megfigyeléseket végeztek, kiderült, hogy a fejlődő csecsemők nem pontosan úgy néznek ki, mint a Haeckel által rajzolt képek. Lehet, hogy eltúlozta a látottakat, hogy jobban alátámassza az álláspontját. Haekel értekezése továbbá teljes egészében a morfológiáról szólt: nem tárgyalta az állatok viselkedésének evolúcióját és fejlődését.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elméletnek semmi értelme sincs. Igaz, hogy az ontogenezisünk támpontokat ad a filogenezisünkről. A kapcsolat azonban közel sem olyan közvetlen, mint Haeckel állította. Valójában Haekel túlzó állításai idővel túlzó elutasításokhoz vezettek.

Modern megfigyelések

Ma a tudósok egyetértenek abban, hogy Haeckel elméletének egyes részei még mindig értelmesek. Például:

• Születésük előtt a különböző fajok fejlődő szervezetei hasonlóan néznek ki.
• Ez a hasonlóság hosszabb ideig tart az egymástól nemrég szétvált fajoknál.
• A fejlődő szervezetek születésük előtt rendelkezhetnek olyan tulajdonságokkal, amelyekkel születésükkor nem rendelkeznek, de amelyekkel azok a szervezetek, amelyekből kifejlődtek, felnőtt korukban rendelkeztek.