Veszettség
A veszettség egy neurotrop (idegsejtekre utaló) vírus, vírusos zoonózis (állatok által emberre terjedő), akut agyvelőgyulladást okozó vírus.
Általában az emberek (és az állatok) belehalnak (halálos kimenetelű). Nincs rá gyógymód. Azoknak az embereknek, akiket a fertőzés után hamarosan kezelnek, van esélyük a túlélésre.
A betegség a nyállal és a vérrel terjed. A fertőzés szokásos formája egy veszett emlős harapása. A háziállatokat, például a kutyákat a legtöbb országban be kell oltani ellene.
Veszettséggel fertőzött kutya.
Kezelés
A veszettségre nincs gyógymód. Van ellene vakcina (gyógyszer, amely megpróbálja megelőzni a veszettséget). A vakcinát először Louis Pasteur és Pierre Paul Émile Roux fejlesztette ki 1885-ben. Ez a vakcina nyulakban tenyésztett élő vírust használt, amelyet legyengítettek (szárítással). Az első beoltott személy Joseph Meister volt (egy 9 éves fiú, akit megharapott egy kutya). Az ehhez hasonló vakcinákat ma is használják, de más vakcinákat (a vírust sejttenyészetek segítségével tenyésztik) már jobban használnak.
Van egy olyan kezelési forma is, amelyet akkor lehet elvégezni, ha valakit megharaptak. Ezt a csípéstől számított 6 napon belül kell elvégezni. Nem lehet tudni, hogy valaki fertőzött-e, amíg nem túl késő. A kezelés a seb kimosásával kezdődik. Ezt azért végezzük, hogy csökkentsük a szervezetbe jutó vírusrészecskék számát. Gyakran a betegek egy adag immunglobulint és bizonyos számú oltást kapnak, meghatározott időn, általában egy hónapon keresztül.
