A Pussy Riot egy tizenegy nőből álló orosz feminista punk rock tiltakozó csoport.
A csoport 2011 augusztusában alakult Moszkvában. A csoport három tagja (Jekatyerina Szamutszevics, Nagyezsda Tolokonnyikova és Marija Aljohina) börtönbe került egy moszkvai katedrálisnál tartott, Vlagyimir Putyin elleni tiltakozásuk miatt. Jekatyerina Szamutszevicset 2012 szeptemberében engedték ki a börtönből, miután fellebbezése sikerrel járt.
Világszerte tiltakoztak azok, akik szerint helytelen volt, hogy a Pussy Riot tagjait börtönbe zárták. Sok híres ember mondta, hogy szabadon kellene engedni őket, köztük Madonna is. 2013. december 23-án Tolokonnikovát és Aljohinát kiengedték. Más tagok kijelentették, hogy Nadezhda Tolokonnikova és Maria Aljohina nem lehetnek a Pussy Riot tagjai, mert az amerikai televízióban mutatták meg az arcukat.
Történet, célok és működés
A Pussy Riot laza szerveződésként alakult, amelyet elsősorban fiatal nők alkotnak; akcióik rövid, provokatív, kamerára vett performanszokra épülnek, amelyeken jellegzetes, színes balaclava (sapkamaszk) volt az arculatuk része. Céljaik között szerepel a nők jogainak, a szólásszabadságnak, az LMBTQ+ jogoknak és a politikai korrupció elleni tiltakozás. Gyakran használnak punk esztétikát és provokatív, művészi szólamot a hatalom és az egyházi befolyás bírálatára.
A „Punk Imádság” és a per
2012. február 21-én a csoport egy tagjai által végrehajtott akció — a később „Punk Imádság” (angolul "Punk Prayer") néven ismertté vált performansz — a moszkvai Krisztus Megváltó-székesegyházban zajlott. A felvételen elhangzó szöveg a politikai hatalom és egyházi befolyás kritikáját fogalmazta meg, többek között Vlagyimir Putyin és a hatalom kapcsolatára célozva.
A hatóságok a résztvevőket rongálással és vallási elleni gyűlöletre uszítással vádolták; a bíróság végül a három vádlottat 2012-ben hooliganism (garázdaság) vádjával bűnösnek találta és két év szabadságvesztésre ítélte. Jekatyerina Szamutszevicset fellebbezés után 2012 szeptemberében feltételesen szabadon engedték; Tolokonnyikova és Aljohina azonban több hónapot börtönben töltöttek, és végül 2013. december 23-án szabadultak feltételesen.
Nemzetközi reakciók és jogvédelmi kritikák
A tárgyalás és az ítélet heves nemzetközi visszhangot váltott ki. Számos emberi jogi szervezet, köztük az Amnesty International, valamint művészek és politikusok bírálták a hatósági fellépést, mondván, hogy az eljárás a szólásszabadság megszorítását jelenti. Világszerte demonstrációk, petíciók és támogatói koncertek szerveződtek a három elítélt mellett; híres személyiségek — köztük Madonna — nyilvánosan a szabadon bocsátásukat követelték.
A vallási vezetők és az Orosz Ortodox Egyház részéről erős felháborodás is megjelent: sokan a csoport akcióját istenkáromlásként értelmezték, és szorgalmazták a jogi lépéseket. A per körüli vita így egyben a modern orosz társadalom és a hatalom, valamint az egyház viszonyáról folytatott szélesebb szakmai és politikai párbeszéd katalizátora lett.
Következmények, vita a névtelenségről és későbbi tevékenységek
A per és az ítélet belső vitákat is kiváltott a csoporton belül: a Pussy Riot hagyományosan anonimitást tartott (a maszkok és a névtelenség az akciók részei voltak), ezért sokak szemében problémát jelentett, amikor bizonyos tagok arcukat nyilvánosan is megmutatták interjúkban. Ez a vita részben hozzájárult egyes tagok kijelentéseihez, hogy bizonyos korábbi résztvevők már nem tartoznak a csoport aktív magjához.
Szabadulásuk után Tolokonnyikova, Aljohina és más tagok továbbra is politizáltak, dokumentumfilmekben szerepeltek — például a 2013-as Pussy Riot: A Punk Prayer —, szerepeltek nemzetközi eseményeken, és folytatták aktivista munkájukat. A csoport vagy annak volt tagjai azóta is részt vettek különböző tiltakozásokban, művészeti projektekben és emberi jogi kampányokban, miközben az ügy hatása tovább él a szólásszabadságról, a női és kisebbségi jogokról folytatott vitákban Oroszországban és nemzetközi szinten.
Jelentőség és örökség
A Pussy Riot esete nemcsak egy konkrét jogi ügy volt: szimbolizálta a művészi tiltakozás és politikai aktivizmus közötti határvonalakat, valamint rávilágított az orosz belpolitikai viszonyokra, a hatalom és az egyház befolyására, továbbá a szólásszabadság kérdésére a 2010-es években. A csoport ikonikus képe — a színes balaclava és a rövid, provokatív performansz — máig gyakran feltűnik a modern társadalmi és feministapolitikai diskurzusokban.
