James Moriarty professzor egy kitalált karakter Sir Arthur Conan Doyle által írt SherlockHolmes‑történetekben. Moriarty a krónikák szerint zseniális matematikus és külsejében ártalmatlannak tűnő tudós, ám Holmes számára a bűn világának kiemelkedő mestere: egy bűnözői lángelme, akit Holmes a "bűnözés Napóleonjaként" jellemez.
Doyle az elnevezést állítólag egy Scotland Yard egyik felügyelőjétől hallotta, aki egy valós bűnözőre utalt. Moriarty-t eredetileg dramaturgiai céllal alkotta meg: Doyle azért vezette be a figurát, hogy lehetősége legyen Sherlock Holmes „meggyilkolására” (vagyis a szereplő visszavonására). Bár elsődlegesen csak rövid szerepet szánt neki, a karakter később – különösen az olvasók és későbbi adaptációk hatására – Holmes egyik legismertebb és legtöbbször emlegetett ősellenségévé vált.
Szerepe az eredeti történetekben
Moriarty professzor központi szerepe A végső probléma kalandjában jelenik meg: ebben a történetben Holmes éppen végzetes csapást készül mérni Moriarty kiterjedt bűnszervezete ellen. Hirtelen kénytelen a kontinentális Európába menekülni, hogy megmeneküljön Moriarty bosszúja elől, aki nem habozik üldözőbe venni őt.
Az üldözés Svájcban, a Reichenbach‑vízesés tetején ér véget. A találkozás úgy van leírva, hogy Holmes és Moriarty eltűnnek a sziklák között, és mindkettőjüket a halálba zuhanás fedi — ez a pillanat lett a leghíresebb és legtöbbet elemzett epizód a Holmes‑kánonban. Doyle később — részben az olvasói felháborodás miatt — visszahozta Holmest, de Moriarty halálát a legtöbb változatban véglegesnek tekintik.
Moriarty szerepet játszik A félelem völgye című könyvben is: ott a történet hátterében, mint a bűnözői hálózat „agyaként” jelenik meg, és ügynökei több más történetben is említésre kerülnek. Bár közvetlen megjelenései száma a kánonban korlátozott, említései és a rá vonatkozó utalások rendszeresen megerősítik státuszát Holmes főgonoszának.
Jellem és hatás
Jellem: Moriartyt gyakran ábrázolják higgadt, hideg logikával dolgozó géniusszal: matematikai munkássága elismert, ugyanakkor titokban bűnözői hálózatot irányít. A kettősség — tudós és bűnöző — adja a figura különös vonzerejét: veszélyes és kiszámítható ellenfél, akinek a tervei több lépésre előre tekintenek.
Kulturális hatás: A karakter az irodalmon túl számos színpadi, film‑ és televíziós adaptációban is megjelent, ahol gyakran továbbgondolják, kibővítik vagy átértelmezik. Sok feldolgozásban Moriarty visszatérő főellenségként jelenik meg, és több alkotásban új részletekkel, háttértörténettel „élesítik” a figurát. A modern adaptációk közül több is hangsúlyozza a Holmes és Moriarty közötti intellektuális párharcot, ami a történetek fő konfliktusává válik.
Összefoglalva: bár Doyle eredetileg csak rövid szerepet szánt neki, James Moriarty professzor mára a detektívirodalom egyik legismertebb ikonikus antagonista alakjává vált — a mastermind, aki képes volt felidézni a legnagyobb fenyegetést Sherlock Holmes életében és munkásságában.